Kránicz Bence
Küszöbön áll a társadalmi rétegek összecsapása? Az Élősködők rendezőjével Cannes-ban készítettünk kerekasztalos interjút, röviddel azelőtt, hogy elnyerte az Arany Pálmát.
Megszoktuk, hogy a filmjei látványosak és akciódúsak, tele különböző műfaji motívumokkal. Mostanában viszont egyre dühösebbnek is tűnnek, vagy legalábbis máshogyan érzelmesek, mint korábban. Hogyan lavíroz az érzelmi hatáskeltés lehetőségei között?
Alapvetően műfaji filmesnek tartom magam. Néha szorosabban követem a műfaji szabályokat, néha megszegem őket, de messzire soha nem távolodom a zsánerkeretektől. Köztük érzem jól magam. Ez nem jelenti azt, hogy a legnépszerűbb, hollywoodi stílusban fogalmaznék. A történeteim érzelmi hullámzása jellegzetesen koreai, még akkor is, ha az általam megpendített érzelmi húrok nyilvánvalóan bárhol a világon képesek rezonálni a nézőben – az Élősködőkkel kapcsolatban talán még jobban igaz ez, mint a korábbi filmjeim esetében. Számomra a film inkább szomorú, mint dühös. A fiú karaktere egyébként sem olyan típus, aki könnyen dühbe gurulna, még úgy sem, hogy a családja súlyos szegénysége miatt minden oka meglenne rá. Mindent elfogad, mindenhez alkalmazkodik. És ő a történet főhőse, ezért tartom inkább szomorúnak a filmet.
Az Élősködőknek mi lenne a műfaja? Fekete komédia?
Szatirikus fekete akció-horrorkomédia! Az egyik amerikai filmes újságban azt írták, a filmnek Bong Joon-ho a műfaja. Értelemszerűen ezzel tudok a leginkább azonosulni.
Az egyik korábbi filmjében, a Snowpiercerben és most az Élősködőkben is egymásnak feszülnek gazdagok és szegények, és kirobban az erőszak. Az elit tagjaként szokta úgy érezni, hogy egyszer majd pont úgy masíroznak be az otthonába az elnyomottak, mint az Élősködőkben? Filmrendezőként, történetmesélőként mivel tartozik nekik?
Ó, én egy egészen kicsi házban élek! Szerintem ott nem tudnának hova bújni. De nyilvánvalóan ijesztő annak a gondolata, hogy osztályalapon állnak bosszút rajtunk, még azzal együtt is, hogy úgy érzem, én és a családom inkább tartozunk a középosztályhoz, mint az igazi elithez.
A filmje a társadalmi egyenlőtlenségekről szól, és nagyon élesen állítja kontrasztba a gazdagokat a szegényekkel.
Adódik a kérdés, hogy a technológiai fejlődés, a jótékony társadalmi változások ellenére miért nem csökken a különbség gazdagok és szegények között? Amikor elgondolkodom ezen, mindig megijedek, és ezt a félelmet próbáltam megfogalmazni valahogy az Élősködők utolsó jelenetében. Mert mindig arra jutok, hogy ezek a rémes társadalmi egyenlőtlenségek nem fognak eltűnni az én életemben, sőt a gyerekeim életében sem. Nem akarom elárulni, milyen tervei vannak a főhősömnek a film végén, de felmerülhet a nézőkben, hogy ez a fiú valóban képes lesz-e elérni a céljait. Bizonyos álmokat annyira lehetetlennek tűnik megvalósítani.
Talán az is a gond, hogy a modern társadalmak az anyagi javak bűvöletében élnek.
Persze, de én azt akartam, hogy a történet végén ne a meggazdagodás vágya fűtse a fiút, hanem egy sokkal személyesebb, érzelmi hátterű cél. A vagyoni különbségek konfliktusát igyekeztem apa és fiú sokkal intimebb történetébe átfordítani.
Nem igazán értettem, hogy a filmbeli szegény család tagjainak eleinte miért nincs állásuk. Később kiderül róluk, hogy tehetségesek, jól kommunikálnak, tulajdonképpen a munkájukat is egész jól elvégzik.
Ez nagyon fontos kérdés, mert tényleg azt akartam megmutatni, hogy a karaktereim nem mihasznák, hanem bele vannak kényszerítve egy olyan társadalmi szerepbe, amely nem a képességeikből következik. Úgy látom, ilyen világot élünk. Az egyik jelenetben elhangzik, hogy Dél-Korea egyes városaiban egy biztonságiőr-állásra is 500 fiatal diplomás jelentkezik. Ez nem túlzás, ezt bemondták a koreai híradóban.
A filmjét egyesek Hirokazu Kore-eda Bolti tolvajok-jához, mások a Jordan Peele rendezte Mi-hez hasonlítják: mintha megint felszaporodtak volna a társadalmi rétegek ütközéséről szóló történetek. Mit érhetnek el ezek a filmek?
Nem vagyok filmkritikus, nincs olyan széles látóköröm, hogy megítélhessem, valóban világszerte formálódik-e egy ilyen trend. Amikor megnéztem a Mi előzetesét, nagyon meglepődtem, hogy vizuálisan milyen hangsúlyos benne a dekalkománia nyomdai eljárása, ami egyfajta másolás, tükrözés. Az Élősködők forgatókönyvének első, 2013-as változatának Dekalkománia volt a címe, és az volt a tervem, hogy a gazdag és a szegény család tagjait egymás tükörképeiként építem fel. Később kicsit más irányt vett a történet, de úgy látom, Peele úgyis alaposabban kidolgozta ezt az ötletet. Filmkészítőként mást sem teszünk, mint tükrözzük a társadalmunk aktuális állapotát. A legégetőbb kérdések lenyomata ott lesz a filmjeinken, akármit is csinálunk.
Az Élősködők főszereplői a gyerekek, akik munkát szereznek a szüleiknek. Előző filmjében, az Okjában is egy kislány a főhős, a Snowpiercerben pedig gyerekmunkával tartják mozgásban az emberiség maradékát szállító vonatot. Ha sorra vennénk a korábbi filmjeit, ugyanúgy azt találnánk, hogy a gyerekek felettébb aktív, akár irányító szerepet játszanak a felnőttek világában. Így látja a gyerekeket?
Hát igen, a filmjeim nem éppen Disney-stílusú családi filmek. Nagyon sok félelmem van a társadalmi rendszerünkkel kapcsolatban, leginkább az, hogy nem képes megvédeni a társadalom tagjait. Márpedig amikor a fennálló rendszer összeomlik, csak a hozzánk legközelebb állókban bízhatunk, csak a családunkra tudunk támaszkodni a többi társadalmi intézmény alkalmatlansága miatt. A filmjeim olyan emberekről szólnak, akik eleve nem érzik magukat otthon abban a társadalmi rendszerben, amely körülveszi őket. Biztosan ezért foglalkozom többet a családokkal, és így a gyerekekkel is.
Melyik karakterrel szeretett a leginkább foglalkozni a forgatókönyv írása közben?
Remélem, a színészeim nem olvassák ezt az interjút, ezért bevallhatom, hogy a gazdag család első házvezetőnőjét szerettem a legjobban írni. Ő az, aki egy adott ponton fenekestül felforgatja a történetet, rendkívül drámai fordulatot visz bele. Ráadásul olyan karakter, akitől bármi kitelik. Az volt az elképzelésem, hogy a néző nem tudja majd, mire számítson ettől a figurától, mert van benne valami állatias ösztönösség.
Az Élősködők címe horrort vagy sci-fit ígér. Hogyan választotta ezt a címet?
A gazdatest című filmem eredeti, koreai címe szörnyet jelent, úgyhogy az Élősködők címét meglátva biztosan sokan ezt is hasonló szörnyfilmnek tippelik majd – a nemzetközi cím ezúttal a koreai tükörfordítása. Ezért mondom el mindenkinek, hogy most nem sci-firől van szó. Egy koreai újságíró így is megkérdezte tőlem, hogy kibe mászik bele a parazita az új filmemben. Ilyesmiről most nem lesz szó, a karaktereim ennél lényegesen többet adnak a tisztálkodásra.
A cím mindkét családra vonatkozhat a történetben. Melyiküket tartja veszélyesebbnek?
A történet a gazdagokhoz befészkelődő szegény családról szól, de valóban, az előbbieket ugyanúgy tekinthetjük élősködőknek. Ők azok, akik meghívják, szinte beszippantják a másik család tagjait az otthonukba, mert képtelenek bármit is elintézni egyedül: nem mosogatnak, nem vezetnek autót. A másik kizsákmányolása szempontjából ők tekinthetők élősködőknek, és általában véve veszélyesebbnek is tartom a társadalomra azokat az embereket, akik szándékosan használnak ki másokat, mint azokat, akik csak élnek a kínálkozó lehetőségekkel. Eközben nem gondolnám, hogy a film bármely szereplőjét gonosznak lehetne nevezni.
Hogyan tudta logikusan egyre erőszakosabbá tenni a történetet?
Nem akartam véresen brutális jeleneteket, lefűrészelt végtagokat meg hasonlókat. Szerintem minél több vér van egy filmben, a közönség annál távolabb kerül a történettől. „Nahát, ebben a filmben nagyszerűek a speciális effektek meg a maszkok!” – ilyesmiket gondolnak ahelyett, hogy átadnák magukat a sztorinak. Ha megnézed Hitchcock filmjeit, azokban nincsenek véres jelenetek, és én ezt nagyra értékelem. Szerintem az Élősködők sem túl véres, arra viszont ügyeltem, hogy a lehető legjobb ritmusban törjön ki az erőszak: egy pillanattal azelőtt vagy azután, amikor a közönség számítana rá. Ez összetett érzelmi hatást tud gyakorolni a nézőre, valósággal letaglózó lehet.
Mi a véleménye a koreai mozi erőszakosságáról? Olyan filmekre gondolok, mint például az I Saw the Devil.
Az tényleg nagyon erőszakos film, de a rendezője, Kim Jee-woon inkább szelíd, introvertált ember. Azt mondta, neki is nehéz volt ilyen durva filmet forgatni. De az erőszak nála is rendkívül filmszerűen harapózik el, nézőként ezért is bírjuk végignézni. Nagyon gondosan rendezte meg a legmerészebb jeleneteket is.
Az Élősködők titkos sztárja a gazdag család háza. Milyen tulajdonságoknak kellett megfelelnie ennek a különleges helyszínnek? Létező helyszínről van szó, vagy a film kedvéért építették?
A gazdag család háza, a szegény család lakása, sőt az utóbbinak a környéke is épített díszlet volt. A játékidőnek több mint a fele a gazdag család házában játszódik. Valóban olyan ez a tér, mintha a film főszereplője lenne, éppen ezért nagyon körültekintően ki kellett dolgoznunk, hogyan nézzen ki. Annyira fontos, hogy bizonyos szögekből a ház melyik része látszik, és honnan figyelhetik meg egymást a szereplők, hogy mire befejeztem a forgatókönyvet, a ház alaprajza is készen állt. A vázlatokat én rajzoltam meg és adtam oda a látványtervezőnek, aki kénytelen volt alkalmazkodni hozzám. Viszont amikor megmutatta a terveket egy építésznek, ő rögtön mondta, hogy ilyen házakat a valóságban soha nem építenének. Szegény látványtervező bajban is volt, hogyan feleljen meg egyszerre nekem és az építészeknek!
Mi volt a baj a házzal?
Azóta sem tudom. Furcsa emberek az építészek. Nekem nagyon tetszik ez a ház, szívesen élnék hasonlóban. De ők azt mondták, az épület nevetséges.
A már többször is említett Snowpiercerből a Netflix éppen mostanában készít sorozatot. Részt vesz a munkában?
Nemrég hallottam, hogy befejezték az első évad forgatását, és jövőre bemutatják. Nem folytam bele a gyártásba, executive producerként és az eredeti film alkotójaként tüntetnek fel a stáblistán. Egyszer elmentem a forgatásra, és nagyon különös érzés volt újra abban a vonatdíszletben lenni. Mintha másodszor is behívtak volna katonának.
És hogy érezte magát amiatt, hogy a netflixes gyártás miatt az Okját szinte sehol nem vetítették moziban?
Teljes alkotói szabadságot kaptam a Netflixtől, a végső vágás joga is az enyém volt. Az egyetlen problémám valóban a mozibemutató kérdése volt. Reméltem, hogy a Netflix több moziban is be fogja mutatni a filmet, de nem volt könnyű egyezségre jutni velük. Örültem neki, hogy Dél-Koreában végül be tudtuk mutatni az Okját, és Cannes-ban is látták néhányan. Én is úgy gondolom, hogy moziban a legjobb filmet nézni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/12 22-24. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14338 |
