Baski Sándor
Hvítur, Hvítur Dagur – izlandi, 2019. Rendezte és írta: Hlynur Palmason. Kép: Maria von Hausswolff. Zene: Edmund Finnis. Szereplők: Ingvar Sigurðsson (Ingimundur), Ída Mekkin Hlynsdóttir (Salka), Hilmir Snaer Guðnason (Olgeir), Elma Stefania Agustdóttir (Elín). Gyártó: Icelandic Film Center / Join Motion Pictures. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 109 perc.
Hlynur Palmason bemutatkozó rendezése, a Téli fivérek az elsőfilmes szindróma több tünetét is felmutatta a hiányzó fókusztól az eklektikus témafelvetéseken át a ritmuszavarokig, A legfehérebb napot látva viszont egyértelmű, hogy az izlandi alkotó szándékosan nyúl szabálytalan megoldásokhoz. Eddigi két filmje közt a kapocs a vidéki kisközösség mint helyszín és közeg, és az elszabaduló hajóágyúként viselkedő maszkulin főhős. Míg a Téli fivérek főszereplőjének testi és lelki egészségét a bányamunka és az alkoholfüggőség kezdi ki, addig A legfehérebb nap ex-rendőre a felesége halálát képtelen feldolgozni. A hallgatag férfi a lánya családjának szánt hétvégi ház felújítására és unokája nevelésére fordítja energiáit, és közben nyomozásba kezd a végzetes autóbaleset körülményeit illetően.
Palmason nem a krimi vagy a thriller konvencióit követi, a megfejtésre váró rejtélyeknél Ingimundur fájdalmasan lassú gyászmunkájának bemutatása sokkal fontosabb. Felesége elvesztése óta a férfi a múltban él, ezért számára az idő is máshogy telik, amit a rendező hol hosszan kitartott jelenetekkel, hol költői time lapse-videókkal illusztrál. A kontrollvesztés folyamata is hitelesebb ebben a formában, Ingimundur nem egyik pillanatról a másikra válik közveszélyes figurává, jelentéktelennek tűnő hétköznapi epizódok sora vezet el az agresszió kitöréséig. A rendezőnek ugyanakkor, a főszereplő pszichológiai portréjának megrajzolása mellett, láthatóan a közegről is lenne mondanivalója. A legfehérebb nap nemcsak az izlandi élet ritmusát próbálja érzékeltetni, vagy, hogy miként működik egy olyan közösség, ahol mindenki ismer mindenkit, de a helyiek sajátos kötődését is a rideg természeti környezethez, ami az erőszakhoz és a halálhoz való viszonyukat is meghatározza. A Téli fivérekhez hasonlóan A legfehérebb nap is erősen próbára teszi a néző türelmét és empátiáját a főszereplő iránt, de mint mozgókép hipnotikus hatású, köszönhetően többek közt Edmund Finnis atmoszferikus zenéjnek, Maria von Hausswolff 35 mm-re forgatott képeinek és az ikonikus izlandi színész, Ingvar E. Sigurðsson ösztönös jelenlétének.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/11 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14324 |
