Rudolf Dániel
Venise n'est pas en Italie – francia, 2019. Rendezte és írta: Ivan Calbérac. Kép: Vincent Mathias. Zene: Laurent Aknin. Szereplők: Helie Thonnat (Emile), Benoit Poelvoorde (Bernard), Valérie Bonneton (Annie), Eugéne Marcuse (Fabrice), Coline D’Inca (Natacha). Gyártó: Asifilms / StudioCanal / Scope Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 95 perc.
A franciák újfent előrukkoltak egy közepesen vicces, de annál fárasztóbb komédiával, amely nyári limonádénak elmegy, ám ez a legtöbb, amit a javára írhatunk. Ivan Calbérac rendező saját regényét adaptálta vászonra, melynek középpontjában a 15 éves, gátlásokkal küzdő Emile és lakókocsiban élő, enyhén szólva bogaras szülei állnak. Előbbi annak rendje s módja szerint alaposan belezúg egyik osztálytársnőjébe, a lány pedig csodák csodájára meghívja őt komolyzenei fellépésére. A probléma mindössze annyi, hogy a hangversenyre Velencében kerül sor, a cikibbnél is cikibb szülők pedig kieszelik, hogy közös családi vakáció keretében juttatják el csemetéjüket a festői olasz helyszínre.
Sokszor láttuk már azt a fajta családi road movie-t, melyben a diszfunkcionális família tagjai egy közös utazás során gondolják újra, és hozzák helyre kapcsolatukat (A család kicsi kincse, Rumlis vakáció, Família rodente). A Velence vár valami hasonlóra tesz kísérletet, az író-rendezőt azonban láthatóan jobban érdekli a szülők eltúlzott excentrikussága (az apa szerepében a belga komikus-sztár, Benoît Poelvoorde grimaszol nagy elánnal), és a belőle eredő, igencsak erőltetett helyzet- és jellemkomikum.
Calbérac filmje akkor működik a legjobban, mikor a szülők helyett Emile nézőpontjára koncentrál. Ekkor fel-felbukkan egy őszintébb, emberi szál, mellyel bárki könnyen azonosul, aki volt valaha kamasz. A szerencsétlen, naiv srác kedves bénázásán akaratlanul is mosolyra húzódik a szánk, jóval inkább, mint a szülők görcsösen viccesnek szánt bohóckodásán. Kár, hogy mindez nincs jobban kidolgozva: hiába a kilencven perces játékidő, a cselekmény hamar elsikkad, a néző pedig azon kapja magát, hogy a sokadik fárasztó viccet ásítja végig.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14256 |
