Varró Attila
The Kitchen – amerikai, 2019. Rendezte: Andrea Berloff. Írta: Ollie Masters művéből Andrea Berloff. Kép: Maryse Alberti. Zene: Bryce Dessner. Szereplők: Melissa McCarthy (Kathy), Tiffany Haddish (Ruby), Alisabeth Moss (Claire), Domhnall Gleeson (Gabriel), Bill Camp (Coretti). Gyártó: BRON / New Line Cinema / DC Vertigo. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 102 perc.
Tekintve, hogy a női emancipáció filmipari diadala az akciófilmek hímes mezején a képregény-adaptációk térhódításával indult a 90-es évek derekán (a Tank Girl önfeledt hiperfeminista mókájától a Barb Wire lucskos sihederálmán keresztül a Vampirella bizarr trash-opuszáig), az Álomgyár azóta is lankadatlanul kutatja az olyan comics-okat, amelyek egyszerre mutatnak fel tökös hősnőket és tisztes bevételeket. Szerencsére a szuperhős-műfaj megfáradását női hatalomátvétellel fékezni próbáló stúdiókísérletek mellett időnként bejut a fősodorba egy-egy érdekesebb szerzői darab is, amelyek jobbára karcosabb vonásaikat is átmentik Hollywoodba (mint ezt a The Scribbler és az Atomic Blonde közelmúltbeli példája bizonyítja). Mivel az elmúlt évben igen felkapott lett a „maroknyi dolgozó nő betör a gengszter-szakmába” tematika, nem meglepő, hogy az Ocean-sellők, fekete özvegyek, Wall Street-i pillangók közé idén bekerült egy képregény-adaptáció három bestiája is – az már annál inkább, hogy ezúttal szinte semmit nem sikerült megőrizni az alapanyag – egyébként kisszámú – érdemeiből.
Az Ollie Masters-Ming Doyle páros 2015-ös Vertigo graphic novelje nyolc könyörtelen részben meséli el három ír gengszterfeleség hatalomátvételét a 70-es évekbeli Pokol Konyhája durva gettójában, akik férjeik lesittelését követően kénytelenek beletanulni a védelmi pénzek, betoncipők és hulladarabolások praktikáiba – és hamar kiderül, hogy aki szembekerül ezekkel a Konyha-tündérekkel, könnyen a halakkal vacsorázhat. A kemény macsósztorik írójaként befutott Andrea Berloff (Straight Outta Compton, Blood Father) rendezői debütje ehhez képest olyan, mintha szerzője az aktuális „hogyan csináljunk nőknek erőszakfilmet” szabálykönyv alapján kigyomlált volna minden vitatható elemet az alapműből (ezek a gengszternők nem védelmi pénzt szednek, csupán megsegítik a rászorulókat, gonoszabb húzásaikért pedig kizárólag a férfielnyomás a felelős), hogy aztán a – műfajhoz illő – sötét mélyrepülést lecserélje egy szürke „csajszolidaritás”-klisémesére. A Bűn konyhája nem több a Nyughatatlan özvegyek lakossági változatánál, kevesebb özvegy, takarékosabb dráma, laposabb stílus és olcsóbb tanulság – panelkonyha, menzakoszttal.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14254 |
