Benke Attila
Blood and Wine – amerikai, 1996. Rendezte: Bob Rafelson. Szereplők: Stephen Dorff, Jack Nicholson, Jennifer Lopez. Forgalmazó: Independent. 97 perc.
A hatvanas években esztétikai és pénzügyi válsággal küzdő Hollywoodot 1967 és 1972 között olyan újító szándékú alkotók mentették meg, mint Arthur Penn (Bonnie és Clyde), Mike Nichols (Diploma előtt), John Boorman (Point Blank) vagy Bob Rafelson (Öt könnyű darab). Rafelson nemcsak rendezőként tett sokat a „Hollywoodi Reneszánszért”, Raybert / BBS Productions nevű cége felkarolta a formai és műfaji reformokat bevezető alkotásokat (Dennis Hopper: Szelíd motorosok, Peter Bogdanovich: Az utolsó mozielőadás). Ám ahogy a stúdiórendszer stabilizálódni kezdett, és visszatértek a tradicionális zsánerfilmek, úgy állt át maga Bob Rafelson is a hagyományosabb műfajfilmek (A postás mindig kétszer csenget, Fekete özvegy) gyártására, bár az őt érdeklő témákat (bűnös szerelem, az önmegvalósítás problémái, generációs konfliktusok) nem hagyta el. Ennek eredménye A nyakék nyomában is, amelyben a bűnügyi film és a melodráma műfajjegyei keverednek.
A nyakék nyomában egyfelől heist film: Alex, az alkoholista feleségét, Suzanne-t megcsaló floridai borkereskedő és barátja, a széftörésben profi Victor ellopják a címszereplő tárgyat egy gazdag családtól Alex szeretőjének, Gabriela segítségével. Másfelől a történet fiatal főhőse, Alex nevelt és Suzanne vér szerinti fia, az örökvesztes Jason miatt Rafelson műve film noir is: a fiú belekeveredik az ékszerrablásba, és szembe kerül veszélyes mostohaapjával az ékszer és Gabrielával folytatott kapcsolata miatt. A mentálisan instabil, férje által meggyötört és félresiklott életéből kitörni vágyó Suzanne pedig a melodrámát képviseli.
Bob Rafelson ügyesen keresztezi a cselekményszálakat és a műfajokat, ám a bő másfél órás film így is túlterhelt, túlzsúfolt, és a karakterdrámák ellaposodnak. Sőt éppen az a Jason válik menthetetlenül érdektelenné, akivel elvileg a nézőnek azonosulnia kellene. Nála már csak a rendező gyakran alkalmazott színésze, Jack Nicholson jelenléte miatt is sokkal izgalmasabb a velejéig romlott Alex, aki romlottsága ellenére sokszor megmutatja emberi arcát (például ápolja a tüdőbeteg Victort, akit a Nicholsonhoz hasonlóan remek Michael Caine formál meg). Így A nyakék nyomában nem annyira túlzsúfolt története, erőtlen pozitív hőse és kifejezetten erőtlen fináléja, hanem a két veterán színész és antihőseik miatt szerethető bűnügyi melodráma.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14247 |
