Bikácsy Gergely
Godard mindig nehéz, épp ezért érdemes olvasni.
Ebben a könyvben csak a tanári és diáki lelkületű olvasók csalódhatnak. Vagyis majdnem mindannyian, hisz azok vagyunk, diákok, vagy tanárok. Fájdalom, Godard kevés akad köztünk.
A magyar kiadó hét kötetet tervez Godard montreali előadásaiból. Ebben az első kötetben a Kifulladásig és a Kis katona kapcsán/ürügyén beszélget a rendező és hallgatósága. Főként a forgatási rögtönzésekről, vagy ami annak tűnik, mégsem az. Vagy arról, hogy miért beszélnek kevesebbet női szereplői (valóban, Belmondo szétfecsegi a filmet, a furán ugráló fecsegésből valami töredezett egész emléke vagy átviláglik, vagy nem), Jean Seberg ritkábban szólal meg.
A könyvet, legalábbis ezt a magyar változatot nem olyan nehéz elolvasni, mint az eredeti franciát (a minden változtatás nélkül leírt magnószöveget). Godard makacsul azt akarta, hogy a leírt szöveg azonos legyen a magnón hallhatóval. Így azután nagyrészt teljesen lehetetlen megérteni. „Ugró szöveg", bátorkodunk így fogalmazni. Godard a kérdésekre nagyon gyakran mást felel, saját gondolatait állandóan megszakítja... vagy inkább a szöveget, a mondatok folyamát szakítja meg, talán, hogy a gondolatai belül inkább összesodródjanak. Valami állandó küzdelem, birkózás folyik a mondatok és a gondolatok között. A magyar változat mindezt erősen megszelídítette, jótékonyan olvashatóvá tette.
JLG elmondja, hogy utcán nem szeret forgatni, inkább a stúdiót választja, a nyugalom miatt, elkerülendő a váratlan, kiszámíthatatlan zavarokat. Értjük, ő maga akar váratlan lenni. De hisz a Kifulladásig egy része épphogy az utcán készült, sok emlékezetes külső jelenettel. Azt érzem, hogy Godard alkotóként csak jelenidőt érez, nagyon erősen kell rákérdezni, visszanyomni egy-egy régi forgatásba, akkori állapotába. Ezt nem szereti, néha csodálkozik akkori mivoltán vagy magánemberi/rendezői állapotán. („Minden meg volt írva előre, de mindent akkor, a helyszínen írtam.” Ennyit a refrén-szerűen felemlegetett „rögtönzés-problémáról”.)
Csapong, ugrik, elhajol és belehajol a kérdésekbe, a kérdések elől, minduntalan ellentmond mindenkinek és önmagának, de átzeng valami a mából. Tud úgy nézni régebbi filmjeire, mintha teljesen kívülről nézné. Csak a jelen szemszögét ismeri el, nem nagyon akar „belehelyezkedni” a múltba. „Éljünk a mi időnkben.”
Ez a kanadai előadássorozat arra épült, hogy minden alkalommal egy klasszikust és párhuzamosan valamelyik saját filmjét elemzik közösen. Fritz Lang: M - Egy város keresi a gyilkost és A kis katona: „mi a közös bennük”? Godard tétován találgatja. Arra céloz, hogy Lang klasszikusát talán nem is látta. Peter Lorre filmvégi nagy jelenetét kétértelműnek, nehezen érthetőnek mondja, az ilyesmit viszont szeretné felfejteni: belevág, majd abbahagyja. Növekszik a feszültség és a jótékony nem-tudás.
A könyv régi-régi francia megjelenésekor szinte mellbe (arcba) vágó benyomásom volt a végtelen, átláthatatlan kuszaság. Valami esőerdei dzsungel. Vagy óceánmélyi. Egyetlen mondatot nem mertem volna magyarra fordítani, azt sem láttam, hogy van-e szabályos mondat benne, vagy az egész egymást tipró, építő gondolat-töredékek szövevénye. Részletek már megjelentek más fordítók változatában. Most igencsak becsülhető Magyari Andrea szolidabb és érthetőbbnek szánt úttörése is a szöveg esőerdejében.
Az Új Hullám Kiadó heroikus munkát végzett, Pentelényi László hatalmas lábjegyzet-tömeget és „szerkesztői megjegyzést” produkál, olykor laza asszociációival maga is tágítva a szemhatárt. A Kiadó megszokott fotó-mellékletei jóval többek, mint illusztrációk. Rengeteg magyar, amerikai és francia cím, adat, személynév, évszám. Kevés sajtóhiba és elírás. Azért akad: ezeket, mint ismertetésem teljes változatát blogomban fogom közzétenni. (www.inkabringa.blogspot.com).
Befejezésül: nincs két Godard. Az élvezhető Mester, és a zaklató filmlázadó kamasz. Csak az idegesítően eredeti Godard van, aki franciául és magyar fordítási kísérletben olvasva épp annyira eredeti és egy, mint a filmvásznon. Ez a kusza, vasalhatatlan, kisimíthatatlan és összefésülhetetlen szövegfolyam épp ezért különös, sőt jótékony olvasmány.
Francia Új Hullám Kiadó, 2018.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 08-10. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14226 |
