Szomjas György
Régi, rendszeres olvasója vagyok a Filmvilágnak, nagyra becsülöm, és bizonyos értelemben szakmai fórumnak is tekintem. Ezért írok.
Januári számukban Turcsányi Sándor Ha pénz áll a házhoz címmel írt kritikát a Váratlan halál című epizódfilmünkről, amelynek egyik rendezője és producere voltam. A kritikus joga és kötelessége a véleményformálás, nekünk szerzőknek pedig az a dolgunk, hogy azt zsebre tegyük. Ebben az esetben azonban nem a kritikáról van szó. Turcsányi hosszan, egy hasábon keresztül idéz Bakács Tibor Settenkedő korábban megjelent írásából, ami a Váratlan halál létrejöttének körülményeivel foglalkozik, Amikor ez az írás először megjelent, bosszankodtam, de legyintettem rá. Hiba volt. Most, hogy úgy tűnik, Bakács Tibor Settenkedő inszinuáló, a valós történetet kiforgató írása filmtörténeti adattá kezd válni, kénytelen vagyok reagálni.
Bakács Tibor Settenkedő írásának lényege, rosszindulatú sejtetéseiről most nem beszélve, az, hogy én, mint a tervezett epizódfilm szerkesztője közvetítőn keresztül részvételre kértem őt. Ez nem igaz. Sőt, ezt az állítást szakmai hitelrontásnak kell tekintenem. Nem szeretném, ha a mozgókép szakmában az terjedne el, hogy én Bakács Tibor Settenkedőt alkalmas és kívánatos személynek tartottam a Váratlan halál című epizódfilmben való részvételre. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. Bakács Tibor Settenkedőt csak írásaiból ismerem, és hogy ezek alapján mi róla a véleményem, azt most nem írom ide. A nyomdafesték és valószínűleg a szerkesztőség is tiltakozna, én pedig azt szeretném, hogy levelem megjelenjen a Filmvilágban. A dolog pontosan úgy történt, hogy amikor a jelzett epizódfilm szervezése elkezdődött, Grunwalsky Ferenc barátom, aki csak felkért résztvevő és nem szerkesztő volt, saját elhatározásából, anélkül, hogy engem megkérdezett volna, szólt Bakács Tibor Settenkedőnek, hogy adjon be szinopszist. Bakács Tibor Settenkedő nem említi Grunwalsky nevét, mert – mint írja- nem akarja „kabátlopás ügybe” keverni. Én most kénytelen vagyok megtenni ezt, és reménykedem abban, hogy Feri barátomnak nem fog nagyobb kára származni abból, hogy elterjed róla: barátkozik Bakács Tibor Settenkedővel.
Érdekes, hogy Bakács Tibor Settenkedő elfelejti írásában megemlíteni, hogy Grunwalsky felszólítására be is küldött egy szinopszist (szamurájkarddal lefejezés), amit Ferire való tekintettel komolyan is vettem. Később, amikor a megvalósítás részleteinek tisztázására került sor, eltűnt és soha többé nem jelentkezett.
Nem szeretem Bakács Tibor Settenkedő stílusát – és „a stílus az ember”, mondják. Ez az agresszív nyegleség engem leginkább az egykori Szabad Nép hangvételére emlékeztet, amikor az ellenség leleplezésének gúnyos formáját választották. Az eset és a jelenség nem túl jelentős, mégis sajnálom, ha mindez a Filmvilágba is beszivárog.
Turcsányi Sándornak volt helye arra, hogy Bakács Tibor Settenkedőt hosszan idézze, kár, hogy egyébként kritikájában csak az epizódok felével foglalkozik és Szőke András nevét még a résztvevők felsorolásából is kifelejti.
Ezt mint szerkesztő és producer kötelességem szóvá tenni – ha már úgyis írok.
Tisztelettel:
Szomjas György
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/02 64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1420 |
