Kovács Patrik
Misery – amerikai, 1990. Rendezte: Rob Reiner. Szereplők:
James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth. Forgalmazó: Bontonfilm. 107 perc.
A Tortúra Stephen
King egyik legrétegzettebb könyve. Egyszerre álomszerű thriller (bevallottan
akut drogmámorban fogant), szemérmes önarckép, valamint művész és műalkotás
viszonyát kommentáló metaregény. Rob Reiner 1990-es filmverziójában az első
aspektus bontakozik ki, sőt a rendezőt valójában az izgatta, miként gyúrhatna
hitchcock-i kamarathrillert az alapanyagból. Így hát a Sziklás-hegységben
balesetet szenvedő sztáríró (James Caan) és az őt túszul ejtő fúria (Kathy
Bates) történetéből feszes szerkezetű, kiváló ritmusú mozi született, mely még
távolabb rugaszkodik a horror éjsötét vidékétől, mint a regény. King nem méri
fukar kézzel a rémmesébe illő motívumokat (műve félholtra éheztetéssel,
csonkítással és a szadizmus egyéb formáival terheli az olvasót), Reiner azonban
szűkebb kereteket szab az erőszaknak (még ha néhány pillanatot merészen is
szceníroz). E megfontolásnak is köszönhető, hogy a Tortúra szerencsésen eloldódik a rémmesei talajtól. Sőt, számos
értelmezést kínál: az egyértelmű freudiánus olvasat (a mozgásképtelen író
óriáscsecsemővé lesz elrablója házában) mellett a férfi-nő kapcsolatok
tükreként, továbbá az írói (művészi) újjászületés krónikájaként is tételezhető.
Reiner bravúrosan ütemezi a feszültséget, s nagyszerűen
növeli a kiszolgáltatott főhősre nehezedő nyomást. A forgatókönyvet jegyző
William Goldman precízen követi az eredeti cselekmény főbb mozzanatait, s ha
némely részmegoldást illetően eltér attól, az fontos célt szolgál (például a
filmben az író számára sikeres önterápiával ér fel a pokoli kaland). A
cselekmény szőttesén csupán egyetlen lyuk éktelenkedik: a seriffet (Richard
Farsworth) forró nyomra vezető fordulat dramaturgiailag megalapozatlan. Mindenért
kárpótol azonban a színészi játék: bár Kathy Bates feladata a hálásabb, s tény,
hogy alakítása maga a színészi mesterkurzus, a férfi főszerepet alakító James
Caan teljesítménye ugyanúgy lenyűgöző. Míg Bates az őrület legmélyebb bugyraiba
hatol, addig Caan tűpontosan jeleníti meg a páni félelem, a kétségbeesés és a
tompa remény ezernyi színárnyalatát. Akárcsak Reiner korábbi King-adaptációja (Állj mellém!), a Tortúra is kisebb műremek: kötelező mindazon mozistáknak, akik kedvelik
a nemesen konzervatív, egyben gondolatébresztő thrillereket. Még Hitchcock is
elégedetten csettintene.
Extrák:
Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14198 |
