Benke Attila
The Third Man – angol, 1949. Rendezte: Carol Reed.
Szereplők: Joseph Cotten, Orson Welles, Alida Valli. Forgalmazó: Independent.
105 perc.
Orson Welleshez közel állt a film noir. Az Aranypolgártól
a Macbeth-en és A gonosz érintésén át A perig és a Falstaffig
minden Welles-filmben tetten érhetők a noir stilisztikai vagy tematikai
sajátosságai: a chiaroscuro, a különleges kompozíciók vagy a bűnbe eső, nagyot
bukó antihősök. Welles a saját műveiben megformált nagyformátumú és
megalomániás karaktereket játszotta el azokban a noirokban is, amelyeket nem ő
rendezett. Az Utazás a félelembe és Az óra körbejár mellett ilyen
film az operatőri Oscarral jutalmazott és Cannes-ben nagydíjjal elismert A
harmadik ember, amelynek cselekménye és hősábrázolása az Aranypolgárt
idézi, és előrevetíti A gonosz érintését.
A Korda Sándor stúdiójában gyártott, Carol Reed által
rendezett film forgatókönyvét Graham Greene jegyzi, aki a történet részletes
kidolgozása végett előbb írt egy regényt, amelyet csak a mozibemutató után
adtak ki „A harmadik” címmel. A cselekményen Reed több ponton változtatott,
például a regény erőltetett happy endjével szemben a film pesszimista
lezárást kapott. Az alapkonfliktus viszont megmaradt: a második világháború
alatt lerombolt Bécset a győztesek Berlin mintájára négy befolyási övezetre
osztották fel. A britek fennhatósága alá tartozó területre érkezik meg Holly
Martins ponyvawestern-író (Welles kedvenc színésze, Joseph Cotten remekel a
főszerepben), akit gyerekkori barátja, Harry Lime hívott a városba. Azonban a
hírek szerint Lime időközben rossz társaságba keveredett, majd meghalt egy
autóbalesetben. A baleset szemtanúinak és Lime ismerőseinek beszámolói azonban
ellentmondanak egymásnak, mivel egyesek csak két embert láttak a helyszínen,
mások hármat. Ezért Martins elhatározza, hogy kideríti, valójában mi történt
barátjával. Nyomozása során találkozik Annával, Lime szeretőjével, aki mint
minden femme fatale, súlyos titkot őriz.
Orson Welles hőse késleltetett megjelenése miatt ugyanolyan
titokzatos és mindenható karakter, mint az Aranypolgárban vagy a Bizalmas
jelentésben. A mindenhatóság érzetét hangsúlyozza A harmadik ember
emblematikus jelenete, amelyben Martins és Lime a bécsi óriáskeréken, a Wiener
Riesenradon találkoznak, és Welles immorális, penicillint csempésző, fasisztoid
negatív hőse monológjában kifejti, hogy annyira jelentéktelennek tartja az
átlagemberek életét, mint amennyire porszemnek tűnnek a járókelők az óriáskerék
tetejéről.
Ám A harmadik ember nem is annyira főhősei és
története, mint inkább stílusa és korrajza miatt erős film. Robert Krasker
expresszív fekete-fehér képei már a rendező által narrált nyitó montázsszekvenciában
erős atmoszférát teremtenek. Igen hitelesre és nyomasztóra sikeredett a háború
utáni Bécs ábrázolása: újra beindult az élet, ám a romok jelzik a közelmúlt
katasztrófáját, és bizonyos motívumok (például a cseh származású, szudétanémet Anna
kitelepítésének problémája) utalnak a második világégés után kibontakozó
hidegháborúra is. A harmadik ember így nemcsak izgalmas film noir, hanem
az utókor számára remek történelmi dráma is.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14197 |
