Varró Attila
The Lion King – amerikai, 2019. Rendezte: Jon Favreau.
Írta: Jeff Nathanson. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: Walt
Disney Pictures / Fairview Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.
Napjainkban, amikor a hús-vér oroszlánok számát
milliószorosan meghaladja a különféle oroszlán-mozgóképeké, Youtube-videóktól
szafarijátékokn át a Leo és Fred
dvd-kig, már meg sem lepődik az ember, amikor a Disney legújabb „élőszereplős”
rajzfilm-remake-jének valamennyi kockáján CGI-állatok pixelegnek a forradalmi
VR-hátterekben. Ahogy a manapság jócskán ingerszegénynek tekintett állatvilág
abszolút valósághű képsorokon átadja helyét az éneklő-táncoló-botvívó
mesevadaknak, úgy veszi át a lepusztított, kiszipolyozott afrikai föld idejétmúlt
filmképét egy olyan digitális álomafrika, amelynél talán még hinni lehet afféle
csodás illúziókban, mint az „élet körforgásának” kulturálisan öröklődő szentsége
vagy az ökotudatos vezetők hatalomra jutása.
Eképp az idei Oroszlánkirály
halmozottan környezetvédő üzenetét (amelyben immár a nyugati civilizáció hiénái
próbálják gyarmatosítani kőszikla-nekropoliszukból a fekete kontinens dúsgazdag
szavannáit, támogatva Zordon helyi diktátorának puccsát) alaposan felülírja a
formai megvalósítás szomorú tanulsága. Miközben Jon Favreau csapata gondosan
korrigálja az 1994-es alapfilm rasszista és hímsoviniszta malőrjeit, valamint
módszeresen kiirtja a hagyományos Disney-antropomorfizálás bárgyú, molyrágta
példáit (náci díszszemlétől Busby Berkeley-revüszámig), kompjuteranimált
szép-új világával akaratlanul is gyászbeszédet mond az emberi
igényektől/elvárásoktól független Természet ősi ideája fölött. Nem véletlenül
tünteti ki a beszéd és eszközhasználat privilégiumával szinte kizárólag a
húsevőket (csúcsragadozóktól dögevőkön át a bogárzabálókig): az emberi vonások
mai napig a karmoknak, tépőfogaknak járnak, és minél magasabban járunk az
oroszlánkirályság feudális hierarchiájában, annál közelebb jutunk saját
képünkhöz, a Teremtés Koronáihoz – akiknek már csak a virtuális kastélyok
Tronjai maradtak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14194 |
