Alföldi Nóra
Nicky Larson et le parfum de Cupidon – francia, 2018.
Rendezte: Philippe Lacheau. Írta: Pierre Lacheau és Julien Arruti. Kép: Vincent
Richard. Zene: Michael Tordjman és Maxime Desprez. Szereplők: Philippe Lacheau
(Nicky), Élodie Fontan (Laura), Didier Bourdon (Lettelier), Tarek Boudali
(Poncho), Julien Arruti (Gilbert). Gyártó: Les Films du 24 / Axel Films.
Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált.
91 perc.
Nicky Larson hamisítatlan filmes akcióhős: szex- és
nőcentrikus – plusz egyenesen szívdöglesztő. Harcedzettsége és technikai tudása
káprázatos, magánnyomozóként mindenki eszén túljár és természetesen valamennyi
ügyet bravúrosan megold. Nem tűnik túl eredeti figurának, és tényleg nem is az,
hiszen a Nicky Larson - Ölni vagy kölni
című film a japán City Hunter manga, majd
a nyolcvanas években világszerte kedvelt anime-sorozat francia remake-je
(amelyből már egy hongkongi remake is készült, főszerepben Jackie Channel). Ez
a kulturális vegyület első pillantásra bizarrnak tűnhet, ám a végeredmény
meglepően jól működik a vásznon.
Köszönhető mindez a főszereplő-rendező Philippe
Lacheau-nak, aki az eredeti műhöz igazán elkötelezetten és a lehető legmélyebb
érzelmekkel közelített. A City Hunter
ugyanis történetesen gyermekkorának nagy kedvence volt, és az eredeti sorozat
megalkotója épp neki adta az adaptációs jogokat. Lacheau tehát kellő alázattal,
ugyanakkor frank büszkeséggel nyúlt az alapanyaghoz: hozta a figurát annak
minden tehetségével és manírjával, sőt pár apró részletet és kedves referenciát
is átvett az eredeti alapanyagból, majd pazar akciójelenetekkel teletűzdelt,
hamisítatlan francia komédiát készített belőle.
Az alaptörténet kapásból bájos gesztus a honosításra:
Larson, és partnere Laura ezúttal nem mást keres, mint Kupidó parfümjét, amely
bárkit ellenállhatatlan vágy tárgyává varázsol. A szérumra azonban több
rosszfiú is vadászik, miközben ügyefogyott átlagpolgárok kezébe kerül, mi több,
pár mókás jelenet erejéig Pamela Anderson orrába is jut belőle. Adja magát
tehát a számtalan akciószekvencia, a laza történetvezetés, a könnyed
feszültségépítés és a franciásan inkább mennyiségre, sem mint minőségre hajazó poén-áradat.
Igazi kincse mégis maga Lacheau, aki fiatal komédiás ugyan, de máris
bizonyította, hogy a legnagyobbak közt a helye. Csak remélni tudjuk, hogy Nicky
Larson kalandjai sorozatként folytatódnak majd.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14189 |
