Vajda Judit
Yesterday – brit, 2019. Rendezte: Danny Boyle. Írta:
Richard Curtiss és Jack Barth. Kép: Christopher Ross. Zene: Daniel Pemberton.
Szereplők: Himesh Patel (Malik), Lily James (Ellie), Kate McKinnon (Debra),
Sophia Di Martino (Carol), Joel Fry (Rocky), Ed Sheeran. Gyártó: Decibel Films
/ Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
116 perc.
Milyen lenne egy világ a Beatles nélkül? És milyen lenne ez
a Beatles nélküli világ, ha a legendás együttes dalaira egyedül egy folyton
próbálkozó, mégis sikertelen zenész emlékezne? Ez a high concept olyan elképesztően zseniális, hogy képtelenség
elrontani – gondolhatnánk. És vélhetően ezt gondolták a Yesterday című zenés romantikus fantasy alkotói is, Nagy-Britannia
jelenleg két legbefolyásosabb filmese, a romkompápa Richard Curtis
forgatókönyvíró és Danny „Trainspotting” Boyle rendező, mivel az alapötlethez
nem sok pluszt adtak hozzá.
Pontosabban több minden felmerül filmjükben a popzene mai
siralmas helyzetének szóló kritikától kezdve a korszakalkotónak elkönyvelt
alkotások relativitásán át a sztárcsinálás mechanizmusának cinizmusáig – de
mindez csak érintőlegesen jelenik meg, rosszabb esetben egy félmondat, jobb
esetben egy jelenet erejéig, a problémákból semmi sincs igazán kibontva.
A Négy esküvő és egy
temetés, a Sztárom a párom és az Igazából szerelem hol írója, hol
rendezője ráadásul nem tudott kibújni a bőréből, és a zenei cselekményszál
mellett szerepel egy azzal (eleinte) egyenértékű románc vonulat is, ami lassanként
a Beatles-paradoxon fejére nő, a végére totálisan elnyomva azt. Ugyanakkor
annyira nem lett lenullázva a zene(anti)történeti vonal, hogy a romkom legalább
olyan erővel hasson, ahogy Curtis más munkáiban szokott: így aztán a végére
kapunk is valamit, meg nem is, jól szórakozunk, de hiányérzetünk is van, meghatódunk,
de valami azért piszkálja a csőrünket.
A Yesterday
bűbájos mozi, tele rengeteg apró sziporkával (az például, hogy mi minden tűnt
még el a világból a Beatlesszel együtt, kiváló ötlet), amelyek azonban nem
lettek eléggé összeérlelve. Amíg nézzük, csodásan fogjuk érezni magunkat szűk
két órára, de egy ilyen kombótól (Beatles! Boyle! Curtis! Lily James!) joggal
várhat többet a mozinéző. Szóval a kiinduló gondolatnak végül is ellentmondva:
az alkotók sok mindent adtak hozzá a high
concepthez, csak nem eleget. Ahhoz legalábbis nem eleget, hogy a film olyan
zseniális legyen, mint az alapötlet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14183 |
