Benke Attila
Aladdin – amerikai, 2019. Rendezte: Guy Ritchie.
Forgatókönyv: Guy Ritchie és John August. Kép: Alan Stewart. Zene: Alan Menken.
Szereplők: Mena Massoud (Aladdin), Naomi Scott (Jázmin), Will Smith (Dzsinn),
Marwan Kenzari (Dzsafar), Navid Negahban (a szultán). Gyártó: Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.
A Marvel- és Star Wars-filmáradat sűrűjében a Disney
igyekszik hű maradni eredeti profiljához többek között klasszikus rajzfilmjei
élőszereplős változatainak elkészítésével. Az eddig nem túl jól sikerült
feldolgozásokhoz (A szépség és a szörnyeteg, Dumbo) csatlakozott
idén Guy Ritchie Aladdinja is. Az 1992-es rajzfilm összességében jó
irányba változott az ezeregyéjszakás alapanyaghoz (Alá ad-Dín és a bűvös lámpa) képest, például a mesét túlbonyolító
csodagyűrűt és a benne lakó másik dzsinnt is elhagyta. Ritchie műve – A szépség és a szörnyeteghez hasonlóan
– kevesebb sikerrel próbálja aktualizálni és átpolitizálni animációs elődjét.
Az 1992-es rajzfilmben is harcias Jázmint Ritchie remake-je felvilágosult,
feminista hercegnőként mutatja be, aki musicaljeleneteiben is arról énekel,
hogy elege van a férfiak írta törvényekből és a történelemből – a címszereplő
azonban passzív és erőtlen antihőssé vált mellette. Ugyanakkor a Disney
görcsösen ragaszkodott a történet alapjaihoz, így két szék közé esett: míg a
céltudatosabb Jázmin a játékidő nagy részében a palotában kénytelen rostokolni,
a sodródó Aladdin csupán átbukdácsol a cselekmény sivatagán. Ráadásul a
halovány szultán és a sablonos Dzsafar sem teszik izgalmasabbá a filmet –
csupán a Dzsinnt túljátszó Will Smith menti a menthetőt: Robin Williams-hez
hasonló lelkesedéssel formálja meg a csodalámpa poéngyáros szellemét. Az Aladdin
látványvilágára és zenéire nem lehet panasz, a Jázmint alakító Naomi Scott
katartikus „Speechless” című magánszáma zenei és filmnyelvi szempontból is
egyértelműen a film csúcspontja. Persze a hagyományos rajzfilm erejét
demonstrálja, hogy az 1992-es Aladdin még mindig sokkal dinamikusabb és
élettel telibb a játékfiguráknak ható CGI-karakterekkel telepakolt friss
feldolgozáshoz képest.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14178 |
