Tüske Zsuzsanna
Ma – amerikai, 2019. Rendezte: Tate Taylor. Írta: Scotty
Landes. Kép: Christina Voros. Zene: Gregory Tripi. Szereplők: Octavia Spencer
(Mami), Diana Silvers (Maggie), Juliette Lewis (Erica), Corey Fogelmanis
(Andy), McKaley Miller (Haley). Gyártó: Blumhouse Productions / Wylolah Films.
Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 99 perc.
A 2019-es Mami
újabb példa arra a jelenségre, amelyben Hollywood horroristái elfordulnak a
felszíni ijesztgetéstől és helyette a lélek mélyrétegeibe merülnek alá, lásd az
elmúlt évek vérfrissítő szerzői filmjeit, a Tűnj
el!-t és az Örökséget. Mindkét
sikerdarab kiemelt motívumát jelentette a traumatikus anya-kép – az idei év
meglepetés-rémfilmjében az anya-tematikát immár új árnyalat, az örök
kirekesztettség könyörtelen, bosszúszomjat gerjesztő feketéje színezi át. Az
ohiói kisvárosban újoncként helyét kereső Maggie, visszafogott
szomszédlány-bájával hamar beépül a helyi gimnázium menő-osztagába, amelynek
tagjai – az iskola és a városszéli kőrakás tengelyén mozogva – titkos pia- és
fűmámorral próbálják kitölteni a két Facebook poszt közt támadt unalmas
perceket. A kamasz-nagypályások furcsa cinkosra és szponzorra találnak a
magányos Sue Annben, a helyi állatorvosi rendelő középkorú asszisztensében, aki
buliálmokat valóra váltó jótündérként kartonszámra szerzi nekik a tiltott
italokat, sőt saját pincéjét alakítja át házibuli-barlanggá. Mindenki Mamijának
népszerűsége azonban – nyomasztó ragaszkodása folytán – hanyatlani kezd, így
aztán a címszereplő kénytelen újraélni megaláztatásokkal teli gimis múltját,
lassacskán elhatalmasodik rajta a téboly.
A Mamiban a Carrie által teremtett klasszikus tétel,
a gimi megnyomorítottjának bosszú-narratívája találkozik a Tortúra különc monstruma attitűdjével, aki lelki és fizikai
terrorral próbál figyelmet és szerelmet kierőszakolni. Ám akárcsak Neil Jordan
idei pszicho-thrillerében (Greta), a
rémületes (pót)anyaság összekapcsolódik a beteljesületlen lányvágyakkal. A Mami is egyszerre próbál tini- és anyahorror
lenni, nem osztja olyan tempóban a frász-adagokat, mint ahogy azt pergő
trailere megelőlegezi: feszültségkezelése inkább klasszikusnak mondható, amely
szépen belesimul a lélektani háttérbe, így a végeredmény inkább ügyes szerzői
agyszülemény, mintsem műfaji torzszülött.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14177 |
