Hungler Tímea
Három a kislány, a gráciákkal megegyezően, filmünk kezdetén még négy, így, hogy ezen ellentmondástól megszabaduljunk, a rendezés tőle is megszabadul: a New Yorki tőzsdecápa ex-neje leveti magát egy felhőkarcoló tetejéről, örök mementóként szolgálva hősnőinknek (Goldie Hawn, Bette Middler, Diane Keaton).
Filmünk a férfiakat sújtó mid-life crisis körül bonyolódik, melynek során a gazokat inkább a feslő bimbók kezdik foglalkoztatni, mint a másod (harmad) virágzását élő hites feleség. Bizony, a mi lányainkkal is ez történik: volt férj, nincs férj. Még szerencse, hogy senki sem szólította őket öreganyámnak, így a műalkotás megállapodhatott a csacska vígjátékok szintjén, nem fordulva át véres bosszútragédiába, noha ezért hölgyeink módfelett lihegtek. Szemük előtt történelmi példák egész sora lebegett: miként a szüffrazsettek a választójogért, a harcos amazonok Trójáért vagy Kovácsné a gyerektartásért, ők is harcba szálltak megtépázott női büszkeségükért, csapást mérve ezzel a hímsoviniszta férfiorientált társadalomra; bizonyításul, hogy az exoldalborda még mindig őzgerinc, legalább is gerinces, a gerinctelen, megátalkodott, felfuvalkodott szoknyapecér urával szemben.
Filmünk végére a véd- és dacszövetség hivatalos kereteket ölt, megalakul az Elvált Nők Klubja (saját épület, önsegélyezés, pszichiátriai tanácsadás és egyéb nyalánkságok), így lányaink velünk ellentétben, akár el is mondhatják: ez jó mulatság, férfi munka volt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/02 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1417 |
