Varga Zoltán
Magyar,
1990 – Rendezte: Hernádi Tibor. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó:
Independent. 72 perc.
Nem
tartozik a klasszikussá nemesedett egész estés magyar rajzfilmek közé az
1990-ben bemutatott Sárkány és papucs,
ám egyáltalán nem érdektelen darab. A Pannónia Filmstúdió kései tétele részben
a pécsi műhely munkája; rendezőként Hernádi Tibor jegyezte, aki korábban a
Pannónia külföldi megrendelésre kivitelezett rajzfilmjeiben (Az idő urai, 1981; Félix, a macska, 1988) meghatározó szerepet töltött be. Hernádi
karikaturisztikus rövidfilmjei megelőlegezték ugyan a Sárkány és papucsot, ám a filmet Dargay Attilához fűzi a
legszorosabb kötelék. Dargay (Nepp József mellett) társíróként, továbbá
grafikai tervezőként és dialógus-rendezőként vett részt a munkálatokban,
ráadásul egyedi filmjei, a Variációk egy
sárkányra (1967) és a Pázmán lovag
(1973) is az Arthur király világát parodizáló rajzfilm előképei.
Bár a
főcímen nem olvasható, a Sárkány és
papucs Szerb Antal novellája, a Szerelem
a palackban igen laza adaptációja; mindkettő az udvari szerelem lovagi
hagyományát állítja pellengérre. A rajzfilmben nem a szerelemből „kigyógyuló”,
éppen ellenkezőleg: a Merlin varázspudingja által Guinevra királyné
megszállottjává váló Lancelot okoz bonyodalmakat – valódi kedvesét
elhanyagolja, Arthur király lovagi tornáit tönkreteszi, imádottját az őrületbe
kergeti, s még az ártalmatlan, nyugdíjba vonult sárkány, Góliát békés
mindennapjait is fölforgatja. A szellemes szituációk élvezeti értékét rontják a
ritmus és a látványalkotás problémái, amelyek a setesuta figuramozgatásból és a
főbb szereplők elnyújtottnak ható beszédstílusából erednek. A cselekményhez szorosan
nem tartozó epizódoknak köszönhetők az igazán virgonc ötletek: a kerekasztalnál
előadott tanmesében a király összefüggéstelen szavainak megfelelően változik
medvéből oroszlánná, remetéből baziliszkusszá az ellenfél; míg a varázsgömbben
nézett Hófehérke-paródiát – a rajzfilmet a rajzfilmben – a boszorkány
„dokumentumfilmként” méltatja. Ugyancsak az önreflexivitást erősíti, hogy a
Mikó István hangján vihogó – és dalra fakadó – izgága udvari bolond, Lancelot
költői vénával megáldott lova, Olivér, vagy éppen a horgászásba belefeledkező
Góliát többször kiszól a nézőkhöz. Ezek az eleven figurák valósággal
„lejátsszák” a vászonról a főszereplőket.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14166 |
