Kovács Patrik
Raising Arizona –
amerikai, 1987. Rendezte: Ethan Coen és Joel Coen. Szereplők: Nicolas Cage,
Holly Hunter, John Goodman. Forgalmazó: Bontonfilm. 94 perc.
Míg rendezői
bemutatkozásuk, a Véresen egyszerű a
film noir újraértelmezését célozta, addig a Coen-fivérek második mozija, az Arizonai ördögfióka többrétegű műfajjáték.
A meddő házaspár, H.I. (Nicolas Cage) és Ed (Holly Hunter) végső
elkeseredésében elrabolja a dúsgazdag bútorkereskedő ikergyermekeinek egyikét,
ám az értékes zsákmányra két szökött fegyenc és egy marcona fejvadász is
pályázik – a bűntematika a gengszterfilmet, az amerikai Délnyugat ikonikus
helyszínei a westernt, a szélsőségesen elrajzolt akciójelenetek pedig a
burleszket idézik. Mindezen hatás- és stíluselemek külön-külön ragyogóan
működnek, csakhogy mégsem nőnek szervesen egybe, ráadásul a hangnemkeveredés is
szétzilálja kissé a filmet. H.I. mélabús narrátorhangja olykor éles kontrasztban
áll a cselekmény szilaj akasztófahumorával, s idegennek hatnak az olyan drámai
csúcsmozzanatok is, mint a búcsúlevél jelenete vagy a bonyodalmakat váratlan
happy enddel feloldó, szívszaggató epilógus.
Az Arizonai ördögfióka kissé pontatlanul
szerkesztett, szeszélyes ifjúkori zsenge, viszont lenyűgözően sokrétegű – sőt,
számos motívumában már a későbbi Coen-remekműveket előlegezi. Filmtörténeti
referenciái páratlanul gazdagok: az abszurd humor Woody Allen (Fogd a pénzt és fuss!), a miliőrajz és a
cselekményépítés Malick (Sivár vidék)
és Spielberg (Sugarlandi hajtóvadászat)
hatásáról árulkodik, a fejvadász Smalls (Randall ’Tex’ Cobb) egyszerre
parodisztikus és lázálomszerű figuráját pedig a Max Max ihlette. A rendezőpáros merészségét dicséri, hogy hőseiket
látványosan elemelik a valóság talajától: mozgáskultúrájuk szinte már
rajzfilmszerű, s a cselekményvilág is ehhez igazodik (a golyó szinte senkin sem
fog, s az erőszak ábrázolása is merőben stilizált). Ékesen bizonyítja mindezt
az a – nem véletlenül a film közepére időzített – szekvencia, melyben H.I.
meghiúsult rablási kísérletét követően fejvesztve menekül üldözői elől, s
közben különféle burleszkszerű helyzetekbe lavírozza magát. A jellegzetes
délnyugati vidék – akárcsak William Faulkner vagy Mark Twain regényeiben –
egyúttal lelki táj is. A végtelen arizonai sivatag nemcsak Ed meddőségének
sokatmondó szimbóluma, de a végkifejlet, H.I. és Smalls westernbe illő
párbajjelenete a földi Pokol jelképévé is emeli.
Ugyan az Arizonai ördögfióka nem ér fel a Véresen egyszerű expresszionista
stílbravúrjával, delíriumos álomjelenetei, ihletett éjszakai felvételei ma is
hatásosak, nemkülönben a nagylátószögű objektív használata. Mindemellett a
Coen-testvérek második direktori munkája az amerikai álom torz tükre is –
számos korabeli amerikai mozival ellentétben lesújtó körképet ad a Janus-arcú
Reagan-korszakról, a hagyományos családmodellről és a fegyverlobbiról. A maga
idejében szép anyagi sikert ért el, s a kritika is elismerően szólt róla. Nem
emelte a főáramba a rendezőpárost, ám egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz,
hogy kiszabaduljanak a független szcéna karanténjából.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14165 |
