Greff András
Liu
Cixin dermesztő sci-fije kínai
szuperprodukcióban.
Szép
dolog, hogy bizalmatlanságra, megtévesztésre és harsány őszintétlenségre épülő
korunkban is van valami, amiben Houstontól Pekingig képesek egyetérteni az
emberek, még ha ez annak az állításnak keserű tudomásul vételét jelenti is,
hogy bolygónk, a Föld záros határidőn belül élhetetlen pokolplanétává züllik.
Az elmúlt tizenöt évben az emberiség jövőbeli sorsát fürkésző sci-fik jó része
még véletlenül sem a szivárványos új horizontokat, az emberi faj még feljebb
emelkedésének lehetséges következő grádicsait kereste, hanem óvatos esélylatolgatás
volt a túléléssel kapcsolatban egy kozmikus kataklizmák vagy egyszerűen csak
szorgos emberkezek által alaposan tönkretett bolygón. A csillaggyermekek, a
mesés kalandok ígéretével csábító, távoli galaxisok és a friss színekben
felszikrázó tudatok helyét kihunyó vagy túlhevülő égitestek, terméketlenség,
megfagyott vagy elsivatagosodott kontinensek foglalták el a vásznon Az ember gyermekétől a Snowpiercerig, de még egy olyan,
alapvetően gyerekeknek szóló űrfabulának sem kegyelmeztek, mint a Pixar-féle Wall-E. Ebbe a feltartott mutatóujjas és
minden kötelező happy-end dacára mélységesen lehangoló (hová kerül és mit okoz
majd az a sok műanyag szívószál, miután kikászálódtunk székünkből a moziban…)
vonulatba illeszkedik most a Kínai Népköztársaság első nagyobb költségvetésű,
de a hollywoodi szuperprodukciók, például a
Csillagok között büdzséjének így is csak körülbelül harmadából leforgatott
sci-fije, amelynek segítségével az ázsiai szuperhatalom immár a jövőbe is
kivetíti totális megkerülhetetlenségének igényét.
Ehhez
képest meglepő, hogy Frant Gwo filmje semmiféle innovációt nem mutat fel. A
játékfilmeket utánozni igyekvő nyugati videójátékok pixeljeinek szerény
másolatából felépített, minden szempontból sivár hóvilágban nemcsak az ábrázolt
közeg, illetve az lehet számunkra unásig ismerős, ahogy az életveszélyessé vált
naprendszerből szabadulni igyekvő bolygón serénykedő hősök ordibálással és
vadul gesztikulálva próbálnak érzelmeket megjeleníteni, hanem a bornírt
heroizmus is: ha az összes tudós és katona feladja, a jólnevelt nép gyermekei
között akkor is akad majd néhány fő, aki megingathatatlan bátorsággal teszi,
amit tennie kell, és ezzel megmenti az egész világot. Korábban ezt a
szemléletet, a kikezdhetetlen idealizmus és az örök győzelmi mámor porontyát
védjegyszerűen amerikainak vélhettük, de most végre kiderült, hogy szimplán
csak az imperializmus szériatartozéka.
Alakulhatott
volna másként is. A Wandering Earth a
kapcsolatfelvételi regénytrilógiája révén nálunk is ismert kínai sci-fi-szerző,
Liu Cixin (világformáló elmék, többek között Barack Obama és Mark Zuckerberg
kedvence) kisregényén alapul, amelyben nem a túlságosan is mértéktelen
alapprobléma, illetve korlátozottan hihető megoldása igazán érdekes, hanem
annak finoman dermesztő bemutatása, hogy az emberek miként adaptálódtak a
megváltozott környezethez: a bármikor bekövetkezhető pusztulás árnyékában a
művészet és a filozófia éppúgy értelmezhetetlen passzióvá fonnyadt a számukra,
mint a hűség vagy a gyász átélése, aminek aztán persze meg is lesznek a maga
brutális következményei. Az alapszövegben vázolt helyzetet szimpla
dobbantódeszkának használó Frant Gwótól viszont mi sem állhatna távolabb, mint
egy ilyen éjszínű antropológiai látomás: nála az ifjú hősök, jégbe fagyott
világ ide vagy oda, rendesen megsiratják a nagypapát. Jóravalóságuk jutalmául
akciódús, ám valódi izgalmakban szerény cselekményszálat kapnak a jeges földön,
miközben felettük, egy űrállomáson is kibomlik egy hasonló, amelyben arcot és
valódi szerepet kaphat végre a filmben egy másik nemzet – az orosz – fia is. Ez
utóbbi szálnak úgyszintén semmi nyoma nem volt még Liunál, és bár a rendező
elég ügyetlenül váltogat a kettő között, segítségük révén mégiscsak felvillan a
filmben valami őszinte és sajátos: egy olyan világ(hatalom) képe, amelynek
polgárai soha, még az űrben sem lehetnek legalább néhány percre egyedül.
THE WANDERING
EARTH
(Liulang diqiu) – kínai, 2019. Rendezte: Frant Gwo. Írta: Liu Cixin művéből Yan
Dongxu, Ye Junce, Wu Yi, Ye Ruchang és Frant Gwo. Kép: Michael Liu. Zene: Roc
Chen és Liu Tao. Szereplők: Qu Chuxiao (Liu), Li Guangjie (Wang), Ng Man-tat
(Han), Zhao Jinmai (Duoduo), Wu Jing (Peiqiang). Gyártó: China Film Group Corporation.
Forgalmazó: Netflix. 125 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14162 |
