Nagy V. Gergő
Pet Sematary – amerikai,
1989. Rendezte: Mary Lambert. Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise
Crosby. Forgalmazó: Paramount. 99 perc.
Ordított valaha bárki
szebben, mint a simaképű Dale Midkiff az elgázolt gyermekének holtteste felett?
A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb Stephen King-adaptációjában a tragédia
jelenete elementárisan röhejes és mélyen megrendítő: a gyilkos kamionsofőr
Ramonest dúdolva száguld, a dallamosan üvöltő Midkiff bájgúnár-frizurája
lassítva lobog a szélben, és a betonon véres gyerekcipő gurul – de a dekoratív
álomapa fájdalmát a túlzás dacára is átérezzük. Mary Lambert családi horrorja a
szülői veszteség drámájaként beszéli el Stephen King rémületes történetét, és
az amerikai mintacsalád szétesését lelkes B-filmes közhelyekkel prezentálja. A
megvalósult külvárosi idill ebben a filmben éppúgy határos a talajmenti
borzalommal, mint David Lynch Kék bársonyában: az új családi ház
mögött csillogó ösvény a házikedvencek temetője és az indiánok sírhelye felé
vezet, ahol új életre lehet ébreszteni embert és állatot – de az elhunytak
sajnos erőszakos zombiként térnek vissza. A gyerekeit vadul imádó Louis
(Midkiff) nem bírja bevallani a kislányának, hogy macskáját elütötték, ezért az
indián mágiára hagyatkozik, majd halott fiát is kiviszi a titokzatos temetőbe –
nem törődve a szomszéd intő tanácsával. A Kedvencek temetője a
makulátlan családjához minden áron ragaszkodó férfi tragédiájáról mesél, és
ezáltal az amerikai álom mögötti szorongásokat mutatja meg: ebben a világban a
cukiság a rothadás homlokzata, a gyöngéd gesztusokból késszúrások lesznek, és a
szerető családtagok végül egyenként legyilkolják egymást. Mintha a kisvárosi
orvos az egyik brutális esete után – mikor egy másik gázolás áldozata arcul
köpi a halála előtt – a tökéletes élet rettegett szétbomlását álmodná meg.
A Madonna-videókkal
elhíresült Mary Lambert és a forgatókönyvet is jegyző King filmje tisztes
távolban marad a korszak műfaji trendjeitől: míg a legtöbb akkori zombifilm a
zsánerparódia felé fordult (lásd Az élőhalottak visszatérnek vagy
a Hullajó példáit), addig a Kedvencek temetője a
családi asztalhoz invitálja a bűzös élőhalott monstrumát, és túlzásaival együtt
is valódi drámát vezet elő. A történetvezetés számos nevetséges mozzanattal
szolgál, de Lambert szórakoztatóan elrajzolt műve mégis érdemben beszél az
elengedés fájdalmáról: kevés szívszorítóbb jelenet készült a nyolcvanas évek
amerikai tömegfilmjében, mint amikor az apa kénytelen leszúrni gyilkossá lett
gyermekét, és a halálos sebével elsétáló kisfiú elszontyolodva visszaszól az
ajtóból: „Ez nem fair.”
Extrák: A DVD-n semmi sincs,
de a Blu-ray számos járulékos tartalmat tartogat – a rendezővel készült
interjútól kezdve az informatív audiokommentáron és werkfilmen át egy
visszaemlékezésig, amelyben a remake alkotói párás szemmel méltatják az
eredetit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14104 |
