Benke Attila
The Possession of Hannah
Grace – amerikai, 2018. Rendezte: Diederik Van Rooijen. Szereplők: Shay
Mitchell, Kirby Johnson, Louis Herthum. Forgalmazó: Sony. 85 perc.
A 2010-es években sorra
érkeztek a moziba a kritikai és pénzügyi szempontból is sikeres horrorfilmek,
amelyek nem a puszta ijesztgetésről vagy az esztelen vérengzésről szólnak,
hanem Roman Polanski Rosemary gyermekéhez
vagy William Friedkin Az ördögűzőjéhez
hasonlóan társadalmi-pszichológiai drámaként is megállják a helyüket (Valami követ, Nyers, Sóhajok).
Kiváltképp népszerűek a kortárs démoni horrorok, elég csak a James Wan-féle Démonok közöttre, A Babadookra, a dél-koreai Na Hong-jin Kokszongi siratójára vagy a tavalyi sikerfilmre, az Örökségre gondolni. Ennek az erős
felhozatalnak az ismeretében merész ötletnek tarthatjuk, hogy Diederik Van
Rooijen rendező (Bollywood hőse, Daylight) és Brian Sieve forgatókönyvíró
(Teen Wolf – Farkasbőrben)
elkészítették a Hannah Grace holttestét,
ami az alkotók minden igyekezete ellenére nem lett több egy megfelelően
félelmetes, de sematikus horrorfilmnél.
A Hannah Grace holtteste egy, Az
ördögűző végét idéző szertartással indul: a címszereplő lányból próbálja
több katolikus pap és édesapja, Grainger Grace kiűzni a démont. A papok halála
árán látszólag sikeres a szertartás, ám miután Hannah holttestét elszállítják a
halottaskamrába, a démon felébred a lányban, és sorra gyilkolja meg az
intézmény személyzetét, hogy felerősítse a megszállott emberi testet. Vele kell
szembenéznie az éjjeli ügyeletben dolgozó egykori rendőrnek, Megannak, akit a
Gonosz mellett múltbeli traumája (passzivitása miatt ölték meg a társát) is
gyötör.
Diederik Van Rooijen
műve csak eleinte tűnik Az ördögűző
párdarabjának, a cselekmény jelentős hányada inkább zárt szituációs horror és
pszichothriller. A Hannah Grace holttestének
vitathatatlan erénye a jól megválasztott fő helyszín, a hullaház, amely miatt
eleve nyomasztó a film atmoszférája. Rooijen hozzáértő módon, fokozatosan
adagolja az apró információkat a megszállott Hannah feltámadásáról. Ezeket a
fogásokat persze a gyakorlott horror- és thrillerrajongók már unásig ismerik
(ki-kialszanak a fények, „magától” kinyílik egy ajtó, légyraj tör elő a
holttestből és így tovább), ezért igen gyorsan kitalálható, mi következik,
miről fog szólni a cselekmény. Ám a Hannah
Grace holttestében szerencsére viszonylag későn szabadul el a pokol, így a
játékidő kétharmadában a film tökéletesen élvezhető feszült thrillerként vagy
pszichohorrorként. Érdekes lehetne Megan drámája is, ha a megszállottság és a
pszichológiai defektus között a határt elmosó Requiem egy lányért című német vallásdrámához vagy Cristian Mungiu Dombokon túljához hasonlóan a Hannah Grace holtteste alkotói is
bizonytalanságban tartanák a nézőt, hogy a természetfeletti események valóban
megtörténnek, vagy csupán a főhősnő képzelődik pszichés problémája miatt.
Azonban Megan traumáját és a démon ámokfutását egyáltalán nem sikerült
szinkronba hozni, ráadásul az alkotók igénytelen módon összecsapták a lezárást,
és logikátlanul oldották fel a hősnő lelki válságát is. Így a Hannah Grace holtteste egyszer nézhető,
gyorsan feledhető horrorfilm.
Extrák: Kimaradt jelenet,
Hannah boncolása, Megan naplója, gyilkos csapat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14102 |
