Fekete Tamás
La dernière folie de
Claire Darling – francia, 2018. Rendezte: Julie Bertuccelli. Írta: Lynda
Rutledge regényéből Marion Doussot, Mariette Désert és Sophie Fillières. Kép: Irina
Lubtchansky. Szereplők: Catherine Deneuve (Claire), Chiara Mastroianni (Marie),
Laure Calamy (Martine), Samir Guesmi (Amir). Gyártó: Les Films du Poisson.
Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 94
perc.
Claire Darling hosszú
évek óta magányosan él valahol egy francia kisvárosban, abban a családi házban,
amit egykor négyen laktak, mostanra viszont egyedül a szobákban maradt tárgyak
maradtak neki társként. Az asszony egy nap úgy érzi, elérkezett számára a búcsú
ideje, kitakarítja hát a házat, az udvarra szórva szinte mindent, ami egykor
fontos volt neki – filléreket kérve csak mindenért, ami évtizedeken át élete
része volt. A hírre a település minden lakója odasereglik, kisvártatva pedig
Darling rég nem látott lánya is megjelenik.
A pályáját többek között
Kie¶lowski, Tavernier és Joszeliani asszisztenseként kezdő Julie Bertuccelli
rendezői munkásságában a dokumentumfilmek mellett eddig csupán három
nagyjátékfilm szerepel, rendszeresnek tűnő 7-8 éves kihagyásokkal. A Mióta Otar elment-hez és A fához hasonlóan ezúttal is egy
többgenerációs, ám csonka család áll a középpontban, ahonnan ismét a férfiak
hiányoznak, a hősnő pedig ezúttal is egy visszavonhatatlan határátlépés előtt
áll, amelynek kapcsán számot kell vetnie múltjával. Bertuccelli az
emlékfoszlányokat a ház egykori kedves tárgyaival köti össze; az előkerülő
elefántos óra és Monet-kép azonban nem kizárólag Darling emlékeit csalogatja
elő, hanem mindazokét, akik valaha kapcsolatba kerültek mindezekkel az
ereklyékkel. Így a film maga is olyanná válik, mint egy nagy kirakodóvásár,
ahol nem egy kikiáltó vezeti elő a tárgyakkal egybenőtt emlékeket, hanem a néző
szabadon, személytől és időtől függetlenedve mozog a közkinccsé lett portékák
között. Ám sajnos pont ez okozza a Claire
Darling vesztét is: a sok-sok apró személyes élmény nem áll össze egyetlen
nagy történetté, a mindent megváltoztató múltbéli, kettős tragédia ugyanúgy
árván hever magában, megértésre és részvétre várva, mint a főhősnő búcsúja – a
sok értékes tárgy alapján nem lehet rekonstruálni egykori tulajdonosuk teljes
portréját.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14065 |
