rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Egy ország, egy király

Benke Attila

Un peuple et son roi – francia, 2018. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch. Szereplők: Gaspard Ulliel (Basile), Adèle Haenel (Françoise), Olivier Gourmet (A nagybácsi), Laurent Lafitte (XVI. Lajos), Denis Lavant (Marat), Louis Garrel (Robespierre), Niels Schneider (Saint-Just), Vincent Deniard (Danton), Noémie Lvovsky (Solange). Gyártó: Archipel 35 / StudioCanal. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 121 perc.

 

Kockázatos műfaj a történelmi drámáké, mert bár díszleteik és jelmezeik látványosak, sok esetben jól bejáratott sablonokból (intrikák, szerelmi játszmák, a „nagy történelem”-mel dacoló szerelmespárok stb.) épülnek fel. A kortárs kosztümös filmek közül viszonylag eredeti megközelítésű volt Sofia Coppola Marie Antoinette-je, Park Chan-wook A szobalánya vagy William Oldroyd Lady Macbethje. Izgalmas a francia Pierre Schöller (Versailles, Államérdekből) műve, az Egy ország, egy királyának alapkoncepciója is, ám a végeredmény sajnos a History Channel fikciós betétekkel tűzdelt ismeretterjesztő filmjeit idézi.

Schöller a teljességre törekedett, és a nagy francia forradalom 1789 és 1793 között zajló eseményeit XVI. Lajos király, a lázadó nép (többek között a csavargó Basile és a gyermekét elveszítő Françoise) és a forradalmár politikusok (Robespierre, Marat, Saint-Just és társaik) szemszögéből egyaránt igyekszik megmutatni. Emiatt menthetetlenül elsikkadnak a két órás film karakterei, sem a királyra, sem a forradalmárokra nem jut elég idő. Például amikor kezdene kibontakozni a Basile és Françoise között fellobbanó szerelem, már haladni is kell tovább, mert éppen Marat és Robespierre mondanak beszédet a nemzetgyűlésen. Érdemesebb lett volna egyetlen év történéseit egyetlen perspektívából feldolgozni, vagy egy Jancsó Miklós analitikus történelmi filmjeit idéző absztrakt filmformát használni, ha már Pierre Schöller a forradalom természetrajzát szerette volna elkészíteni.

Ugyanakkor az Egy ország, egy király jól megvilágít egy mindenkor aktuális problémát. A forradalmárok sokáig naivan az abszolutista kormányzástól megválni képtelen királlyal képzelik el a jövőt. Ami arra utal, hogy nehéz „felnőni”, vagyis az évszázadokon át megszokott uralkodó „atyától” elszakadni, mert az emberek legalább annyira félnek a szabadságtól mint a zsarnokságtól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14060

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -