Alföldi Nóra
Egon Schiele: Tod und
Madchen – német, 2016. Rendezte: Dieter Berner. Írta: Hilde Berger és Dieter
Berner. Kép: Carsten Thiele. Zene: André Dziezuk. Szereplők: Noah Saavedra
(Schiele), Maresi Riegner (Gerti), Valerie Pachner (Wally), Marie Jung (Edith).
Gyártó: Amour Fou / Novotny & Novotny Filmproduktion. Forgalmazó: Pannónia
Entertainment. Feliratos. 110 perc.
Az életrajzi filmek
egyik színes csokrát képezik a képzőművészekről szóló darabok. Jóllehet ezek
kevésbé biznisz-orientáltak, mint mondjuk a zenészeket megelevenítő társaik,
hiszen nem szokványos, hogy egy Rembrandt biopic után a néző menten vesz pár
festményt a sarki galériában, míg egy énekesről életéről szóló film rögtön
felveri a slágerek értékét a showbiznisz tőzsdén. Mindemellett egy
festő-életrajz könnyed terep egy rendező számára: terhelheti a darabot a saját
alkotói kérdéseivel, a pazar műremekekből ihletet lehet csenni, ugyanazokat a
képeket a film játékidejében hosszasan lehet mutogatni. A nézőszámok
latolgatásánál pedig számítani a kíváncsi közönségre, hiszen a film főhősét
valamennyire mindenki ismeri, egy-egy kép beugrik a név hallatán, egy kis
műveltségi gyorstalpalásra mindenki kapható.
Egon Schiele rendkívüli
képzőművésze volt a 20. századnak, de mint azt ahogy választott zsánerei,
portrék, aktok, önarcképek is indexelik, nem kifejezetten kalandos
életpályájáról híres. Állandó témái, a nők, nemiség, halál, elmúlás, és minden,
ami komplexusokat okozhat a monarchia végnapjaiban, görcsös, kacska,
szorongásokkal teli vonalakban testesülnek meg, figurái a torz deforláltságból
szuggesztív pillantásukkal döngölik földbe a nézőt. Schiele izgalmas lelki
világgal rendelkező, komplex karakter, zaklatott expresszionizmusa kifejezetten
a 2010-es évek emberéhez beszél. Dieter Berner rendező azonban valamiért semmit
sem akar elkapni Schiele esszenciájából, kérdéseiből és ideológiájából azon
kívül, hogy explicit aktjai, és a kamaszos lánytestek iránti feltűnő
érdeklődése miatt még börtönben is ült, volt szerelmes, házas és fiatalon
meghalt. Sehol, semmi tépelődés vagy katarzis, Berner filmje olyan, mint egy csendélet:
kellemesen szerény, és semmitmondó – fali dísznek szép.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14059 |
