Pethő Réka
Mary Shelley – brit,
2017. Rendezte: Haifaa Al-Mansour. Írta: Emma Jensen. Kép: David Ungaro. Zene:
Amelia Warner. Szereplők: Elle Fanning (Mary), Douglas Booth (Percy), Tom
Sturridge (Byron), Bel Powley (Claire), Ben Hardy (Polidori). Gyártó: HanWay
Films / BFI. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 121 perc.
Az életrajzi filmek
alapvetőn két irányt követhetnek: vagy azt tűzik ki célul, hogy a történelmi
hűséghez folyamatosan ragaszkodva minél több tényt és eseményt jelenítsenek meg
a bemutatni kívánt alak életéből, vagy elrugaszkodva a lexikális
életút-felmondástól, egy szubjektív mesét tárjanak elénk az adott karakterről
és a korszakról, amelyben élt. A Mary
Shelley valahol félúton van ezek közt, mert bár Haifaa Al-Mansour
alkotásában a bemutatott események nagyrészt megfelelnek a valóságnak, a
hangsúly mégis az érzelmeken és a hangulatteremtésen van.
A film 16 éves korától
követi Mary-t, akinek minden vágya, hogy szülei példáját követve maga is író
legyen. Megismerkedik a költő Shelley-vel, és szerelmüknek az sem szabhat
gátat, hogy egyedül, szegénységben kell boldogulniuk – mivel a költő egy
feleséget és gyermeket hagyott faképnél, Mary apja is ellenzi a kapcsolatukat,
a Shelley-családja pedig egyenesen kitagadja a fiút. A nehéz anyagi körülmények
következtében pár hónapos gyermeküket is elveszítik, és Mary olyan
kétségbeesésbe zuhan, amelyben Percy nem tud az a társ lenni, akire a lánynak
szüksége lenne. A mély magány állapotában az addig a saját írói hangja
megtalálásával küzdő nő – szinte fel sem kelve az asztaltól – megírja a Frankensteint.
A Mary Shelly gyönyörű díszlettel, a korabeli mindennapok lassú
tempójával és kiemelkedően szép képi világgal teremti meg a közeget a hősnő két
évének bemutatásához, amíg könyvimádó kamaszlányból gyermekét elvesztő, kemény
nővé válik, és papírra veti híres regényét, amely először nem jelenhetett meg a
neve alatt – lévén, hogy nő írta –, ám kétszáz évvel később is vonatkozási pont
és népszerű olvasmány. Pontosan felépített alkotás, ahol a kétórás játékidőt
épp félóránként tagolják a kulcsfontosságú események (szembesülés Percy
feleségével, találkozás a holtak „életre keltésének” lehetőségével, a könyv
megírása) –talán túlontúl melodramatikus, mégis izgalmas bemutatása annak, mi
is teremtette meg a Frankensteint:
nem az írói szándék, nem az alkotói fantázia, hanem Mary saját tragédiájának
terápiás jelleggel papírra vetett megfogalmazása.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14058 |
