Géczi Zoltán
The Front Runner –
amerikai, 2018. Rendezte: Jason Reitman. Szereplők: Hugh Jackman, Vera Farmiga,
J. K. Simmons. Forgalmazó: Sony. 109 perc.
Kevés amerikai rendező
tud olyan következetes életművet felmutatni, mint Jason Reitman, a
karakterközpontú drámák (Egek ura, Köszönöm, hogy rágyújtott!) kortárs
kismestere. Szerzői filmesként az amerikai történetek, az erkölcsi és etikai
konfliktusok, a sorsszerű tragédiák feldolgozásában érdekelt, s kiváltképpen
akkor van elemében, ha az 1950-es évek stíljét és divatját megidézni képes
színészekkel dolgozhat (George Clooney, Aaron Eckhart). A szokása szerint a
forgatókönyvbe is bedolgozó Reitman szereposztása ezúttal is meggyőző: az X-Men sorozatból hosszú szolgálati idő
után, impozáns fináléval (Logan,
2017) leszerelt Hugh Jackman tökéletes választás volt Gary Hart szerepére, aki
az 1988-as választás biztos befutójaként tudott egy, a kelet-európai politikai
gyakorlat mércéje szerint nevetségesen pitiáner szerelmi ügyből kifolyólag
kegyvesztetté válni, átadva az elnöki pozíciót George Bush számára. Mindvégig
meghatározó a rendezőre jellemző szatirikus hangvétel, a hatalom és a
nyilvánosságra való hivatkozással technikailag bármilyen aljasságra kapható
sajtó árnyalatokban gazdag, ám erőteljes kritikája, ugyanakkor dramaturgia
terén ezúttal is az 1970-es évek politikai krimijei tekinthetők irányadó
referenciának. Jackman szemlátomást felszabadult élvezettel formálja meg az
önnön naiv idealizmusába belebukó szenátort, aki kampány-üzemmódban dolgozó
politikusként fatális hibát követett el, midőn úgy képzelte, hogy egy
elnökjelöltnek is lehet joga a magánéletre, a rendező pedig oly módon
méltányolja ez irányú erőfeszítéseit, hogy tiszteletben tartja a főhős
méltóságát, és nem kívánja megtiport bohócként nevetségessé tenni a figurát.
Reitman vitán felül nagy
történetmesélő, mégis, ebben a sztoriban – legalábbis korábbi munkáival
összevetve – mintha nem lenne elegendő dramaturgiai anyag, némiképpen
haloványabbak a karakterek, az impozáns színészcsapat (Hart feleségét a
csodálatos Vera Farmiga játssza, a kampánystáb főnökét pedig J. K. Simmons) és
az értő rendezés azonban bőséges kárpótlással szolgál a néző számára, aki
habitusa szerint botránkozhat meg az amerikai közélet professzionális
képmutatásán, vagy rokonszenvezhet annak átláthatóságra és számon kérhetőségre
törekvő természetével.
Extrák: Audiokommentár az
alkotók közreműködésével, werkfilm, alternatív nyitójelenet, kimaradt
jelenetek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14056 |
