Kovács Patrik
Layer Cake – brit, 2004.
Rendezte: Matthew Vaughn. Szereplők: Daniel Craig, Colm Meaney, Michael Gambon.
Forgalmazó: Bontonfilm. 101 perc.
Álomgyári karrierje
előtt a brit származású Matthew Vaughn producerként kereste kenyerét, s e
minőségében régi cimborája, Guy Ritchie ikonikus gengszterfilmjein (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső;
Blöff) is dolgozott. Nem meglepő
tehát, hogy direktori belépőjét, a Tortát
alapvetően e tapasztalatok ihlették: adott egy éles eszű, cinikus drogdíler
(Daniel Craig), aki már a békés visszavonulásról ábrándozik, csakhogy legújabb,
busás nyereséget ígérő üzletével kivívja a szerb maffia haragját, miközben
feljebbvalója parancsára egy alvilági kiskirály (Michael Gambon) eltűnt
lányának hollétét is fel kell derítenie. A Torta
minden ízében a rajongói attitűd szülötte. Vaughn furfangosan elleste és
újrahasznosította a két Ritchie-opusz legfontosabb formai és stiláris
összetevőit: a kerge, rajzfilmszerűen elrajzolt hősöket, az alpári humort, az
autentikus brit gengsztermiliőt, a szélsőségesen erőszakos akciójeleneteket,
továbbá – korlátozottan – a véletlent mint jelentős cselekményszervező elvet.
Mimikrije azonban több okból is kétes értékű.
Részint azért, mert a
forgatókönyv erősen túlírt: az eredeti regényt és a szkriptet is jegyző J.J.
Connolly számos – sok esetben érdektelen – figurával zsonglőrködik, túl tág
teret szentel a jellemkomikumnak és az egyes bűnbandák akkurátus bemutatásának,
ekként pedig a konfliktusépítést aprózza el. Mindez ráadásul oda vezet, hogy
olyan, kezdetben fontosnak tetsző motívumok, mint az elveszett lány utáni
kétségbeesett hajsza, elveszítik jelentőségüket, és idővel néhány sokat ígérő
karakter (például a Sienna Miller által alakított Tammy, a főhős szemrevaló
szeretője) is funkciótlannak bizonyul. Vaughn a fanatikus hevület, a
szertelenség és a Ritchie-mozik iránti furcsa megfeleléskényszer rabja: a
szerkezeti- és ritmusproblémák iránt közönnyel viseltet. A Torta cselekményének dinamikája is roppant hullámzó: néhány
csúcsmomentum (hősünk elrablása a hotelből vagy a balul sikerült randevú a
bosszúszomjas szerbekkel) a feszültségteremtés magasiskolája, máskor viszont
bágyasztó üresjáratok terhelik a filmet, s a rendező még a drámainak szánt
fordulópontok (a cinkelt lapokkal játszó főnök kényszerű likvidálása) felett is
angolos eleganciával siklik át.
Mindennek ellenére a
Ritchie és Tarantino örökségének számító, trivialitásukban is frappáns
párbeszédek, a megveszekedett akasztófahumor és az abszurd erőszakkitörések
(lásd a kávézóbéli vadulást) diszkrét bájt kölcsönöznek a Tortának. Nemkülönben a gránitarcú Daniel Craig, aki szimpatikus
fesztelenséggel alakítja a sima modorú, de melegszívű macsót: karizmatikusabb
és emberibb, mint James Bondként bármikor. Vaughn rendezői bemutatkozása
azonban így is csupán tétova útkeresés: mindezt remekül bizonyítja a képzeletszegény,
mi több, kínosan ostoba epilógus is.
Extrák: Kimaradt jelenetek, Két
alternatív befejezés, Audiokommentár Matthew Vaughn és J.J. Connolly
közreműködésével, Galéria, Kérdezz-felelek a rendezővel és Daniel Craiggel, A
kulisszák mögött.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14055 |
