Benke Attila
The Wife –
svéd–amerikai, 2017. Rendező: Björn Runge. Szereplők: Glenn Close, Jonathan
Pryce, Christian Slater. Forgalmazó: Sony. Szinkronizált.
99 perc.
„Minden sikeres férfi
mögött ott áll egy erős nő”. A mondás manapság pejoratív értelmet nyert,
különösen a Harvey Weinstein-botrány miatt Hollywood megtisztítását szorgalmazó
#MeToo-mozgalom kibontakozása után, mert sokak szerint azt sugallja, hogy az
erős nő csak annyiban lehet erős, amennyiben egy férfit támogat. Ezt a
problémát több kortárs film is körbejárja, művészfigurákat a cselekmény
középpontjába állítva. Tim Burtontől a 2014-es Nagy szemek igaz történetet mesél el egy tehetséges festőnőről,
akinek népszerű képeit szélhámos férje sajátjaiként állítja ki, így a férfi
aratja le a babérokat. Életrajzi dráma a friss mozipremier, a Colette is, amelynek címszereplőjét
kihasználja író férje, és a fiatal nő tollával ékeskedik. Hasonló konfliktus
bontakozik ki Björn Runge (Fordulatok,
Happy End) legújabb filmjében, A férfi mögöttben, ám Runge főhősnője a Nagy szemek és a Colette főszereplőivel ellentétben nem tudott időben kilépni a
szélhámos férj árnyékából.
A férfi mögött a nők
érvényesülésének nehézségeiről író Meg Wolitzer 2003-as regénye, a The Wife adaptációja. Joseph Castleman
befutott idős író, akinek végre teljesül hű feleségével, Joannal közös álma, és
megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Azonban a házaspár örömét beárnyékolja
Nathanial, a botrányokra éhes életrajzíró feltűnése, aki kiszagolta, hogy
Joseph írásaival valami nincs rendben. Miután Nathanial és Castlemanék fia,
David szembesítik Joant azzal, hogy tulajdonképpen a szellemíró nőnek kellene
átvennie a Nobel-díjat, az asszonyban eltörik valami, és felébred női büszkesége.
Ám lehet, hogy már késő megtenni a logikus lépést, amit évtizedekkel ezelőtt
kellett volna meglépnie, amikor a fiatal Joseph először zsarolta meg
érzelmileg: vagy megírja helyette sikerregényeit, vagy véget ér a kapcsolatuk.
A férfi mögött úgy indul, akár Ingmar
Bergman klasszikusa, A nap vége, és
azt hihetjük, hogy egy idős férfi számadásáról fog szólni, aki már megjárta az
életet, és elkövetett pár hibát. Björn Runge lassan fedi fel a kínos titkot,
ami észrevétlenül erodálja a felszínen boldog kapcsolatot. Sokat sejtet a
nyitójelenet, amelyben Joseph a fáradt Joan akarata ellenére mászik rá az
asszonyra, hogy önző módon kielégítse magát, nem törődve a nő vágyaival. Persze
Joan nem nagyon ellenkezik, de utólag megérti a néző, hogy azért, mert túl
sokáig élt az érzelmi zsaroláson és eltemetett, illetve megjátszott érzelmeken
alapuló házasságban. Találó ebből a szempontból A férfi mögött díszlete: Castlemanék háza úgy néz ki, mint egy
berendezett színpad, ahol minden művi, túldíszített, látványos díszlet, ami
csak elfedi a kiábrándító valóságot, és ahonnan szemrebbenés nélkül hazudik a
két idős ember a nagyvilág és egymás szemébe. Apropó, színjátszás. A két
színészveterán, Glenn Close és Jonathan Pryce remekelnek főszerepeikben, a
színésznő Golden Globe-díjat és Oscar-jelölést is kapott alakításáért. Ezért is
feltűnően gyengék a flashbackek, amelyekben Björn Runge a nagy öregekhez képest
halovány fiatal színészekkel volt kénytelen elmesélni, hogyan alakult ki Joan
és Joseph egyoldalú kapcsolata. Ám ezt leszámítva A férfi mögött úgy erős és őszinte feminista film, hogy közben
mentes a #MeToo-mozgalom szélsőségeitől és a Colette didaktikusságától. Björn Runge műve csendben, mértéket
tartva bontja le a „minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő”-ideológiát,
és bár kicsit nehezen izzik fel, de amikor ez megtörténik, akkor Joan tragikus
története a stáblistáig odaszegez a képernyőhöz.
Extrák: Beszélgetés a
színészekkel, Glenn Close elemzi a filmet, Kérdezz-felelek Glenn Close és Meg
Wolitzer közreműködésével, előzetes.
Extrák: Interjúk a
színészekkel, és Meg Wolitzer regényíróval, továbbá mozielőzetes.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14054 |
