Margitházi Beja
„Mi
álmok jőnek a halálban?” – Lichter előző filmjének hamleti kérdését ezúttal Kertész
Mihály és Bódy Gábor szelleme válaszolja meg.
A
kortárs magyar kísérleti film foltokból kirajzolódó térképének egyik karakteres
szigetét hozta létre az utóbbi években a found footage iránt elkötelezett, régi-új
formátumokat (celluloid, super8, video) szívesen vegyítő Lichter Péter, akinek filmkísérleteiben
rendre az alkotói, cinefil és teoretikus attitűd csap össze termékenyen. A néhány
korábbi, versekre komponált rövidfilmje (Rimbaud,
Polaroidok) folytatásaként is
felfogható, Máté Borival közösen jegyzett rendhagyó Hamlet-adaptációja (The Rub, 2018) kiérlelt, fajsúlyos darab
lett. Az elmúlásnak és rothadásnak ez a celluloid-omázsa egyszerre volt élettel
teli és dekadens, nyers és kifinomult, törékeny és erős; Hajdu Szabolcs
gyötrődő-cinikus monológja hipnotikus kísérője volt a lüktető, karcos képeknek,
miközben Lichteréknek sikerült az experimentális formát a hollywodi
filmapparátus lebontására is felhasználniuk: a penész- és festékfoltok közül
felvillanó sztárok és stúdiólogók, a kihalt mozitermekről és vetítőfülkékről készült
képek a mozgókép materialitását, illúzióképességét és technológiáját rendelték
tárgyilagosan egymás mellé ebben az emlékezetes filmkollázsban.
A
frissen elkészült Üres lovak
tematikus, strukturális és technikai értelemben is a The Rub logikus, konceptuális folytatása: Shakespeare-adaptáció után
saját forgatókönyv, monológ után dialógus, kezelt nyersanyag után maguk a
filmek, fiktív karakter után létező személyek kísértetei. Az atyák itt
megjelenő szellemei a Lichter alkotói és elméleti érdeklődésében is meghatározó
kettősséget, átmenetet testesítik meg mainstream és kísérleti, iparos és
szerzői, populáris és periferikus között: a több mint százötven filmet legyártó
Kertész Mihály (magyar hangja: Mácsai Pál) és az örökké kísérletező, tervező,
kereső, író Bódy Gábor (Rába Roland), a két másképp magyar, és másképp filmes.
A színhely az apparátus újabb emblematikus tere, a porlepte dobozokkal teli filmarchívum,
és ismét az üres, világos vetítőterem – a „kripta”, ahogy Bódyék nevezik. És
miközben a két szellem filmekről, munkákról, külső és belső emigrációról
elmélkedik, saját kísérteteit is előhívja: Kertész zsarnok főnökétől, Jack Warnertől,
Bódy pedig tartótisztje és szerelme emlékétől szabadul nehezen, miközben az
általuk is látott, szüntelenül áramló filmképekről fokozatosan derül ki, hogy
ezen a külső-belső vetítővásznon virtuális VJ-kként osztoznak – azaz amit
nézünk, nem más, mint valami önműködő tudatmozi.
Az
ígéretes koncepció kivitelezése, talán nem meglepő módon, épp azokon a pontokon
a leginkább problematikus, ahol a filmkísérlet „professzionálisba” hajlik: ilyen
egyfelől maga az erősen dialógus-centrikus, saját forgatókönyv, amelynek
egyszerre kellene dramaturgiai ívet felrajzolnia és nyelvi viselkedéssel,
egyéni stílussal karaktereket építenie; a másik pedig a profi színészek választása,
illetve instruálása. Hiába jó színész azonban Mácsai és Rába, és hiába
egészítik ki vagy ellenpontozzák remekül párbeszédüket a hol vizuális, hol
verbális motívumokra vágott supercutok – vagyis hiába van a helyén oly sok okosan
kitalált elem, a filmektől eltérő kulturális regiszterben és fikció-faktorral
született és megszólaló dialógusok testidegen, mindegyre leváló hangjátékként
kísérik az atomerős filmképeket. Lehetne szándékos is egy ilyen disszonancia,
de hozzáadott hangként abszolút keretező, döntő szerepük van ezeknek a sokszor
idegenül hangzó, fakón kopogó szavaknak, amelyek túl fontosak ahhoz, hogy egyszerűen
háttérbe húzódva „kísértsenek”.
Az egymás mellé vagy után vágott filmképek ezzel
szemben remekbe szabottan beszélgetnek egymással. Az Üres lovak több tucat klasszikus vagy kevésbé klasszikus,
hollywoodi, kísérleti, néma és zenés film adatbankjából hoz létre
snitt-költészetet. Az eredeti filmhanggal vagy Horváth Ádám Márton zenéjével
kísért mozdulatok, időjárások, atmoszférák, személyes jelenlétek és tárgyi
részletek érzéki, emlékezetes benyomásokként nőnek túl rendezőkön és
filmcímeken, az eredeti alkotói szándék szerint: így van élet a halál után.
Üres lovak – magyar, 2019. Rendezte: Lichter Péter. Írta: Kránicz Bence, Roboz
Gábor, Lichter Péter. Kép: Gerencsér Dávid . Zene: Horváth Ádám Márton. Hang:
Lukács Péter Benjámin.
Vágó: Lichter Péter. Szereplők: Mácsai Pál, Rába
Roland. Producer: Nedeczky Dóra, Lichter Péter, Máté Bori. 67 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14048 |
