Huber Zoltán
Amennyire szórakoztató és
izgalmas, olyannyira találó a New York-i hatalmi-pénzügyi elit karikatúrája.
Sokan vágynak rá, mert csak kevesen részesülhetnek belőle.
Az exkluzivitás a hatalom lényegéhez tartozó örök egzotikum, a belső körök zárt
mikrovilágai épp ezért eszményi sorozat-alapanyagok. A bennfentesség illúziója
mindig csábító, a mitikus függöny mögé a Dallastól
a Kártyavárig már eddig is számtalan
módon bepillanthattunk. A negyedik évadához érkező Billions (a Milliárdok
nyomában magyar címet a továbbiakban szándékosan mellőzzük) hasonló
izgalmakat kínál, de a nézőcsalogató felszín mögött ijesztően pontos látlelet
rajzolódik ki. A régi és új New York-i hatalmi elit szándékosan túlpörgetett és
elrajzolt pozícióharcai pokolian szórakoztatóak és nem mellesleg a kései
kapitalizmus rideg logikájáról is lerántják a leplet.
Kevés sorozat indít ennyire erős nyitóképpel. Leendő
főhősünk alsónadrágban, kikötözve fekszik a padlón, miközben egy domina tűsarokkal
a mellkasára lépve levizeli. Az első epizód végére persze szép lassan rádöbbenünk,
egészen másról volt szó, mint elsőre gondoltuk. Az „aha” élmény a későbbiekben is
végig velünk marad, sőt, a Billions
fő hajtóerejét éppen az adja, hogy előbb-utóbb mindenkiről és mindenről kiderül:
más, mint elsőre gondoltuk. Vagy mint másodjára, harmadjára, sokadjára. Az
alkotók ugyanúgy megvezetik és átverik a nézőt, ahogyan a szereplők is egymást.
A cselekmény vezérmotívuma a megtévesztés és a
mesterkedés, azaz a nagybetűs játszma, óriási tétekkel. A valódi célok és
motivációk a gondosan rétegzett látszat mögé vannak rejtve, a felállás állandóan
változik. A fordulatok bonyolult hálója egy John Le Carré-regény precíz
építményét idézi azzal a különbséggel, hogy a harc sokkal közvetlenebb és a
tempó is magasabb. Hatalom- és adrenalinfüggő hőseink a vagyonukat, a
hírnevüket vagy akár a szabadságukat is folyamatosan kockára teszik csak azért,
hogy egy pillanatra a másik fölé kerekedjenek. Kíméletlen harcuk egy mesteri
sakkjátszma és egy piszkos bokszmeccs keverékéhez hasonlít, amit senki sem
úszhat meg fájó veszteségek és kék-zöld foltok nélkül.
Az egyik sarokban a tipikus amerikai sikertörténet, az
alulról felkapaszkodott Bobby Axelrod, a zseniális pénzügyi mágus. Remekül
felépített magánmitológiája alapján hősünk szegény családban, rossz körülmények
között nevelkedett, lenyűgöző sikerét csak és kizárólag az intelligenciájának
és merészségének köszönheti. A fiatal Bobby labdaszedő volt a gazdagok
golfklubjában, majd lóversenypályán is dolgozott, így brókerként azonnal átlátta
a terepet. A tőzsde ugyanis nem más, mint egy irányított szerencsejáték, ahol
csak a másik kárára lehet nyerni. A lassúbb, a butább, a gyávább befektető
elvérzik, Axelrod pedig maga a csúcsragadozó, aki a nála gyengébbekkel táplálkozik.
Hideg, pontos, villámgyors helyzetfelismerő és kiválóan ért az emberekhez, így
lazán lefölözi a pénzpiacot.
Axelrodot a tökéletes ellentéte, az amerikai arisztokrácia
oszlopos tagja próbálja mindenáron legyűrni. Chuck Rhoades a régi elit
gyermeke, örökölt vagyonnal, szerteágazó kapcsolatokkal, Borostyán Ligás jogi
diplomával. Rhoades a dél-manhattani ügyészség első embere, ami az egyik
legfontosabb pozíció az igazságügyben, ide tartozik ugyanis a Wall Street és az
ország pénzügyi vérkeringése. A megvesztegethetetlen, minden eddigi ügyét
megnyerő Rhoades a versenyszférában bármikor nagy pénzre válthatná a hírnevét,
ő azonban komolyabb politikai ambíciókat dédelget magában. A főügyész kiváló
stratéga, sziklaszilárd morális elvekkel, megtámogatva a családja és az
amerikai kormány félelmetes erőforrásaival.
A két főszereplőn keresztül a Billions két markánsan különböző világot, a régi és új hatalmi
elitet ereszti egymásnak. Axelrod mindig farmert, pólót és edzőcipőt visel,
tágas irodája pedig a legmodernebb építészeti műremek. Vele ellentétben Rhoades
szinte csak öltönyben mutatkozik, és az ügyészség labirintusszerű épületében
dolgozik, vagy patinás klubok mélyén szövetkezik. A két férfi nyilvánvalóan
irigy a másik státuszára és teljesítményére, de a személyes ellentétek mögött jóval
mélyebb ideológiai különbségek feszülnek. A vagyonba beleszületett Rhoades
egyszerű törtetőnek, a kapitalizmus káros vadhajtásának tekinti Axelrodot, míg ő
a szabad piac és az amerikai álom ellenségét látja a főügyészben.
Az írók egy lépéssel tovább menve a kölcsönös megvetés
(és a ki nem mondott féltékenység) mellé egy nőt is bedobnak közéjük. A
pszichológus Wendy Rhoades az ügyész felesége és gyermekei anyja, nem mellesleg
Axelrod régi barátja és kulcsfontosságú kollégája. Motivációs tanácsaival
nemcsak Axelrod cégét segíti, de az emberi lélek tudós ismerőjeként és családi
békéjét védő nőként azt is tökéletesen átlátja, mi hajtja a két férfit és
miként lehet befolyásolni őket. Wendy mindig próbál finoman egyensúlyozni
közöttük, de amikor a helyzete úgy kívánja, alaposan felkavarja az egyébként
sem áttetsző állóvizet.
A Billions egyik
legizgalmasabb kérdése, hogy a három főszereplő mikor milyen eszközökkel támad
és hogyan védekezik. Míg Axelrod a pénz, a tehetség, a siker és a felsőbbrendű
intelligencia kombinációját hívja segítségül, Rhoades a szívességek kapcsolati
tőkéje mellett a törvény, a köz és az erkölcsi felsőbbrendűség hívószavait
használja. Wendy eközben látszólag passzív megfigyelő, ám egy pontos
analízissel, az elfojtott vágyak és indulatok megfelelő áthangolásával gyakran
ő irányít a háttérből.
Damian Lewis és Paul Giamatti nagy élvezettel bújnak az
újgazdag milliárdos és az elszánt főügyész bőrébe. A két karakter kicsinyes
bosszúvágya és gyűlölete szinte minden mást elhomályosít, de a sorozat ezen a
fronton is tud komoly meglepetéseket okozni. Axelrod és Rhoades ritkán
találkoznak, a közös jeleneteik így törvényszerű drámai csúcspontot képeznek,
főleg mikor hármasban ülnek közös asztalhoz. Rhoades és Axelrod nyilvánvalóan
azért gyűlölik egymást ennyire és azért vonzódnak Wendyhez, mert ők hárman
valójában nagyon is hasonlítanak egymásra. Mindhárom főszereplő a machiavelliánus
eszmék és technikák élő-lélegző példatára.
A Billions a
mellékszereplőkkel is hasonlóan bánik. A királynő és a két király mellett a
legkülönfélébb figurákkal találkozhatunk, akiket a megfelelő pillanatban be
lehet vetni a nagy sakktáblán. Az ügyészség feltörekvő jogászai gyakran a saját
morális kódexük és karrierjük között őrlődnek, Rhoades pedig a legkülönfélébb
ígéretekkel vagy fenyegetésekkel irányítja őket. A másik oldalon Axelrod a
mesés gazdagság ábrándjával mozgatja a cég embereit. Úttörő karakter a
sorozatban a fiatal Taylor, a nem-bináris (magát sem férfiként, sem nőként
meghatározó) elemző, akit kizárólag intellektuális kihívásként tekint a
pénzkeresésre, de ebben a világban ő sem maradhat sokáig tiszta.
A sorozat alkotói nagyon tudatosan nem határolják el a jó
és rossz oldalakat, nem kínálnak egyértelműen kedvelhető vagy utálható
karaktereket. A csúcsra járatott fordulatok nemcsak az addig felépített
viszonyrendszereket rendezik újra, de a karakterek jellemvonásait is
folyamatosan felülírják. A néző feszülten követi az eseményeket és lenyűgözve
figyeli a legsötétebb húzásokat és átveréseket, de eközben óhatatlanul
kiábrándul a szereplőkből. Ebben a világban előbb-utóbb mindenki korrumpálódik,
minket is beleértve, hisz a szemünk előtt zajló szörnyű machinációkat nagy
élvezettel (és nyilvánvaló kárörömmel) követjük.
A sorozat három főszereplős mutatványa kockázatos és
ellentmondásos ugyan, mégis maximálisan kifizetődő. A dramaturgiai túlzások, a
felpörgetett, felnagyított hatalmi játszmák ugyanis nagyon is valós
jelenségekre hívják fel a figyelmet. Nemcsak a befektetési alapok laikusok
számára néha már-már követhetetlen húzásai vagy a pénzpiac reakciói hitelesek,
de Axelrod és Rhoades párharcát is valós események és figurák ihlették. A Billions a New York-i hatalmi elit
célzottan szórakoztató karikatúrája ugyan, de az itt felsorakoztatott, már
Machiavelli által is leírt technikák, stratégiák és magatartásformák a
valóságban is működnek. Sőt, sajnos egyértelműen sikeresek.
Milliárdok nyomában (Billions)
– amerikai tévésorozat, 2016. Kreátor: Brian Koppelman, David Levien, Andrew
Ross Sorkin. Kép: Jake Polonsky, Radium Cheung, Giorgio Scali. Zene: Eskmo.
Szereplők: Paul Giamatti (Chuck Rhoades), Damian Lewis (Bobby Axelrod), Maggie
Siff (Wendy Rhoades), Asia Kate Dillon (Taylor Mason), Toby Leonard Moore
(Bryan Connerty), Condola Rashad (Kate Sacker). Gyártó: Showtime Entertainment.
Az HBO bemutatója. 36x60 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 50-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14047 |
