Pazár Sarolta
Le grand bain – francia,
2018. Rendezte: Gilles Lellouche. Írta: Ahmed Hamidi, Julien Lambroschini és
Gilles Lellouche. Kép: Laurent Tangy. Zene: Jon Brion. Szereplők: Mathieu
Amalric (Bertrand), Guillaume Canet (Laurent), Benoît Poelvoorde (Marcus),
Jean-Hugues Anglade (Simon), Virginie Efira (Delphine). Gyártó: Les Productions
de Trésor / Chi-Fou-Mi Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 122 perc.
A Szabadúszók nem az első történet arról, hogy kapuzárási pániktól
szenvedő férfiak hogyan vetkőzik le tompultságukat és lehangoltságukat, amikor
végre egymásra találnak búbánatos férfitársaikkal és varázsütésre eltökélt
csapattá változnak. Az 1997-es Alul semmi
óta újra és újra visszatérő humorforrás a kissé megpocakosodott, a
hétköznapok súlya alatt tartásukat vesztett férfiak vetkőzése. A Szabadúszók szereplői persze nem a Magic Mike-féle vetkőző revü
fellépésükkel akarják feledtetni elbukott karrierjüket, félresiklott
házasságukat vagy anyagi gondjaikat.
Gilles Lellouche (Narco) főhősei a férfi szinkronúszásban
teljesednek ki. Még a filmbéli sportág sem túl egyedi választás: a svéd Vizibalett (2008) és az angol Férfiak fecskében (2018) is ugyanezzel
az alapötlettel dolgozik, amit egy svéd férfi szinkronúszó csapat 2007-es
világbajnoki győzelmének igaz története ihletett. A Szabadúszók főszereplője, Bertrand (Mathieu Amalric) két éve
elvesztette munkáját és helyette candy
crush-t játszik köntösben ülve a kanapén, egy nap azonban csatlakozik a
helyi uszodában lubickoló férficsapathoz. Az igazi edzés az öltözőben és a
szaunában zajlik, ahol a vízben összekovácsolódott csapattársak kibeszélik
egymásnak problémáikat. Bertrand fokozatosan oldódik fel az uszodai közegben és
szerzi vissza önbecsülését magánéletében is. Hiába az előítéletektől hemzsegő
környezet moraja, a vesztesek bandájának célja világbajnokságra való kijutás.
Az inkább színészként ismert Lellouche rendezése azonban nem találja meg azt az
összhangot, amit szereplői a medencében hadonászva, kemény munkával
elsajátítanak. Sem az egyes karakterek, sem a belőlük formált közösség nem elég
izgalmasan rajzolt, hogy magával rántson a történetükbe, sőt, az úszósportot is
statisztaszerepre kárhoztatja. Bízhatnánk abban, hogy cserébe legalább kellően
szellemes poénokat kínál a film, de sajnos erről sincsen szó.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14023 |
