Margitházi Beja
Beckermann
filmje arra figyelmeztet, hogyan ne felejtsünk el emlékezni.
Sikeres
osztrák diplomata. Tisztségekben gazdag, az ötvenes évektől lendületesen
felívelő karrierrel, külügyminisztériumi és nagyköveti megbízásokkal, majd a
hetvenes években többször megújított ENSZ-főtitkári tisztséggel. Sőt, ha maradunk
a tényeknél, a pályaív lezárása is igazi megdicsőülés, a kilencvenes évek elejéig
tartó, hatéves osztrák köztársasági elnöki címmel. Mindez remek apropót
szolgáltathatna egy közepesen érdekes, History csatorna által megrendelt,
ismeretterjesztő portréfilmhez, Kurt Waldheim története azonban ennél jóval több
lehetőséget rejt magában. Nem is elsősorban amiatt, hogy elnökké választása
előtt egy – addig gondosan titkolt – náci múlt komoly gyanúja merült fel, hanem
azért, amiért és ahogyan mindez hazai politikai pályafutását semmilyen módon
nem befolyásolta.
A több
mint egy évtizede halott Waldheimről az a Ruth Beckermann készítette el
Berlinale díjas dokumentumfilmjét, akinek nemcsak egészen konkrét emlékei,
hanem saját készítésű filmfelvételei is voltak az 1986-os, kétfordulós
elnökválasztás körül kirobbant botrányról. Több más fiatal ellenzéki értelmiségivel
együtt Beckermann aktivistaként tüntetett Waldheim megválasztása ellen,
miközben kamerájával közvetlen közelről dokumentálta a kampányt kísérő
eseményeket, tömegbe nyomuló rendőrökkel, a Stephansplatzon egymással kulturáltan
ordítozó, vagy éppen zsidózó osztrák állampolgárokkal. A felvételeket
kommentárokkal kísérő rendező személyes érintettségét első perctől világossá
teszi, de ez a visszaemlékező narrátor a továbbiakban egyre személytelenebb
lesz, hogy átadja a szót – maguknak a történelmi szereplőknek. Beckermann ugyanis
archív tévéfelvételekből pótolja ki mindazt, amit ő maga nem filmezhetett le:
korabeli amerikai és osztrák tévéhíradók, kongresszusi meghallgatások,
vitaműsorok, sajtónyilatkozatok tucatjaiból összevágott részletekkel
rekonstruálja az 1986 márciusa és májusa közötti eseményeket, attól kezdve,
hogy megjelenik az első leleplező cikk Waldheim Wermacht parancsnoki múltjáról
és görög zsidók tömeges deportálásában, valamint civilek és partizánok 1942 és
1945 közötti kivégzésében feltételezett érintettségéről. Közelről láthatjuk így
a vádoló és védekező-támadó történészek, politikusok gesztusait és mimikáját, a
rágalmakat felháborodottan visszautasító, közhelyeket puffogtató, populista
retorikával korteskedő Waldheimot, akinek a dagadó botrány ellenére esze ágában
sincs visszalépni, miközben osztrákok tömegei éltetik, és delegáló pártja is maximálisan
védelmébe veszi.
Beckermann
jó kézzel válogat. Filmje második felében szinte csak néhány mondattal kell felkonferálnia
az önmagukért beszélő archív anyagokat, melyek úgy tárják fel jelen és múlt
organikus összefüggéseit, ahogy egy fa törzsének a keresztmetszete az
évgyűrűket. Mert tévedés ne essék, nem történelmi nyomozás folyik itt:
dokumentumok, bizonyítékok és tények helyett (hol, mikor és mit csinált
valójában Waldheim?) véleményeket, megítéléseket, magyarázkodásokat hallunk –
ahogyan Waldheim is a szemünk előtt lényegül át konkrét személyből politikai, társadalmi
szimptómává. Beckermann filmjének teljesítménye éppen abban áll, ahogyan ezt a több
mint harminc éves, bonyolult folyamatot lenyűgöző árnyaltsággal eleveníti fel. Egyfelől
rá tud mutatni arra, hogy az Ausztriának a Harmadik Birodalom ártatlan áldozataként
való feltüntetése hogyan fedte el az osztrák náci-szimpátiát, olyan feloldhatatlan
társadalmi feszültségeket konzerválva, melyek a mai napig közvetlenül táplálják
az antiszemitizmust. Másfelől a nemzetközi és osztrák közélet Waldheim-afférra adott
reakcióinak felsorakoztatásával arról szolgáltat látleletet, hogyan alakítja az
emlékezetet az aktuálpolitika, és hogy a hatalomhoz miért elengedhetetlen némi
amnézia – így nyer értelmet például az is, hogy a holokauszt megítélése hogyan
függhet össze egy választás megnyerésével. Nem mindegy tehát, hogy Beckermann miért
éppen most akar emlékeztetni a filmjével arra, hogy mire nem emlékezett Mr.
Waldheim.
Jó estét, Mr. Waldheim! (Waldheims Walzer) – osztrák dokumentumfilm,
2018. Rendezte: Ruth Beckermann. Gyártó: Ruth Beckermann Filmproduktions / ORF.
Forgalmazó: Elf Pictures. Feliratos. 93
perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14019 |
