Pápai Zsolt
The
White Countess – amerikai, 2005. Rendezte: James Ivory. Szereplők: Natasha
Richardson, Ralph Fiennes, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: GHE. 131 perc.
A
brit film doyenje, James Ivory életműve a kevéssé eredeti, mégis minőségi
filmek gyűjteménye: mívesen kivitelezett munkák ezek, tűpontos színészi
jelenléttel, csodás miliőépítéssel és pazar díszletekkel dolgozó produkciók,
melyek tehát minden felszíni elemükben ragyogóak, csak éppen – talán a Howards End és a Napok romjai kivételével – jobbára nélkülözik az igazi mélységet.
Díszes melodrámák, melyekből éppen a dráma hiányzik, ezért lett Ivory neve mára
a színvonalas szépelgés szinonimája.
A
másfél évtizede készült A fehér grófnő
sem árnyalja a direktorról kialakult képet. A harmincas évek derekán, a japán invázió
előestéjén, Sanghajban játszódó film az emigráns orosz arisztokrata hölgy,
Szófia (Natasha Richardson) és a kislányát és szeme világát egy merényletben
vesztő diplomata, Todd Jackson (Ralph Fiennes) kapcsolatát mutatja be. A két
eltérő világból érkezett figura viszonyának vizsgálata sokat ígér, de valahogy
mégsincs a történetnek tétje: a hősök traumái alig érintik meg a nézőt,
érzelmeik átélhetetlenek, és amikor végre születik egy igazán nagy drámai
potenciállal kecsegtető pillanat, a rendező azt is kiaknázatlanul hagyja.
(Szófia Hongkongba költözne családjával, de nincs pénze az utazásra, ezért az
őt imádó Toddtól kér kölcsön, aki annak ellenére ad neki, hogy tudja, a nő itt
fogja hagyni őt. Az egész film felépíthető lett volna erre a dramaturgiai szempontból
sok kifutást engedő szituációra, ám Ivory nem él a lehetőséggel: néhány percet
szentel a helyzet elemzésének).
A
(film)idő ólomlábakon jár, számos jelenet és dialógus egész egyszerűen
feleslegesnek tűnik, a cselekmény fordulatai alig okoznak meglepetést.
Izgalmakat csak Christopher Doyle operatőr szállít, aki valóban remek munkát
végez, okosan eltorzítva gyakran onirikussá alakítja a képet, néha pedig olyan
finoman svenkel, hogy szinte simogatja a színészeit a kamerájával.
Extrák:
Audiokommentár a rendező és Natasha Richardson közreműködésével, két werkfilm,
tisztelgés Ivory munkatársa, a 2005-be elhunyt Ismail Merchant előtt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14015 |
