Mészáros Márton
Kárpáti
György Mór első nagyjátékfilmje 1849
augusztusában, a szabadságharc leverése után is ellenálló gerillák között
játszódik.
Kárpáti
György Mór Erdő
című vizsgafilmjét a Berlinalén, Provincia című diplomafilmjét Cannes-ban
mutatták be. Első nagyjátékfilmje, a világosi fegyverletételt követően
játszódó Guerilla január végén a Göteborg
Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, márciustól a magyar nézők is együtt
izgulhatnak az erdőben bujkáló maroknyi honvéddel.
*
Miért döntött úgy, hogy olyan történelmi
filmet készít, amely eltérő perspektívából tekint az 1848/49-es magyar
szabadságharcra?
Mindig
is nagyon érdekelt a történelem, és egy családi emlékiratban fennmaradt a
dédapám nagyapjának története, aki ott volt a világosi fegyverletételnél. Jó
filmes feladatnak tartom egy ilyen távoli idő megjelenítését, filmre tenni
azokat a napokat, perceket. Mintha egy ablakon keresztül nézhetnénk a múltat.
Tizen- és huszonéves színészek játszhatják az akkori fiatalokat: ez afféle
szellemidézés. A Guerilla régóta
meglévő, személyes érdeklődésből indult, több évvel a történelmi film műfajáról
szóló, mostani diskurzus megjelenése előtt.
Nem gondolkozott azon, hogy személyes
érdeklődés helyett konkrét személyes problémáiból készítsen szerzői, esetleg
zsánerfilmet?
Ebben
a filmben a múlt iránti érdeklődés a személyes – és nyilván minden döntés, ami
arra vonatkozik, hogy miként mutatom meg a százhetven évvel ezelőtti kort.
Foglalkoztat az a kérdés, hogy egy háborúra alkalmatlan ember hogyan és meddig
őrizheti meg az emberségét egy ilyen végzetes szituációban. Fontos kérdésnek
tartom azt is, hogy a háború mit tesz azzal, aki csak élni akar. Érdekes volt
ezt végigvenni, és a főszerepet alakító Váradi Gergely jól jeleníti meg ezt az ellentmondásos,
jobb sorsa érdemes karaktert, aki nem akart hős lenni, és elbújt a sorozás
elől. Amúgy lehet, máskor saját történetről készítek filmet. Most éppen mai
sztorikon dolgozom, sőt még egy sci-fi-tervem is van.
Mi volt a legfontosabb tapasztalata
rendezőként az első nagyjátékfilmje készítése során?
Talán
leginkább az idővel kapcsolatos a két felismerésem: mire elég egy forgatási
nap, és meddig tarthat egy low budget
filmnél az utómunka.
Mi alapján választotta ki Mészáros Blankát,
a fővárosi Katona József Színház, már fiatalon díjakkal elhalmozott társulati
tagját a női főszerepre?
Blankát
korábban több kisfilmben és egyetemi gyakorlatban láttam, mindegyikben máshogy
volt jó, más arcát láthattuk. Egyre inkább érdekelt, hogy a háborús helyzettől
fáradt, de erős, vagány lány autodidakta orvos szerepében milyen lenne.
Szerveztünk vele és Gergellyel egy próbafelvételt, több órán át impróztak és a
filmből is elpróbáltunk egy jelenetet. Már ott biztossá vált, hogy együtt
fogunk dolgozni.
Felelősség volt egy, a forgatáskor mindössze
huszonegy éves, pályakezdő színészre, Váradi Gergelyre bízni a címszerepet?
Olyan
arcot kerestem, akit még nem láttunk filmen. Gergely elképesztő erővel vetette
bele magát a filmes feladatba. Már a közös munka elején biztos voltam abban,
hogy a legjobban döntöttem, amikor rábíztam a szerepet. Huszonnyolc napot
forgatott, és ott volt benne minden, amit a szerep kapcsán vártam: a félelemtől
a szeretetvágyon át a brutalitásig.
A film forgalmazója, a Mozinet nagyon
örülne annak, ha ötezer nézőig jutna a film a hazai mozikban. Lát erre esélyt?
Én is
örülnék, persze, de egy ilyen kisebb, szerzői filmnél mindig nehéz a helyzet a
nézőszámok tekintetében. Szeretném, ha megszólítaná a film az embereket, és
tudnának kapcsolódni a sztorihoz, a filmben látható fiatal arcokhoz, az
1848-49-es világhoz, ami mindannyiunk közös történelme. Örülök, ha elérjük az
ötezer nézőt, de boldog leszek kevesebbel is.
Az alacsony nézőszám nem okozna semmiféle
csalódást? Nem érezné úgy, hogy azzal megkérdőjelezik a film elkészítésének
létjogosultsága?
Az
ember alkotóként minden nap megkérdőjelezi a saját tehetségét, a munkái
létjogosultságát. Nem csak a nézőszámok, de rengeteg más tényező miatt is. Több
pozitív visszajelzést kaptam a filmről, itthonról és külföldről is, de egy
elsőfilmnél önmagában is nagy kérdés, mennyire tudunk a víz fölé kerülni. Ez a
film nem akar nagyot fogni, de mindent megteszünk a Mozinettel együtt, hogy
láthassa, aki szeretné. Én magam sok olyan filmet szeretek, ami nem a
nézőszámokkal bizonyított.
Manapság már szinte minden második filmben
van szexjelenet, holott ez a század első felében készült alkotásokban a kor
erkölcsi szempontrendszere miatt nem lehetett így. A Guerilla a Mészáros Blanka
és Váradi Gergely által játszott fiatalok érzéki szeretkezését is néző elé
tárja. Ez megkerülhetetlen alkotói döntés volt?
Háborús
helyzetben, talán az életösztön miatt is, sok váratlan szerelmi helyzet alakul.
Érdekes volt az írásnál, a korabeli naplókban az erre vonatkozó utalásokat
olvasni. A háborútól terhelt emberek egy pillanatra kiszakadhatnak a borzalmas valóságból,
és élvezhetik az életet. Ez fontos és szép pillanat, ebben egyetértettünk a
színészekkel is.
Néhány hónappal ezelőtt a Megáll az időt, Gothár Péter filmjét nevezte az egyik legkedvesebb
magyar alkotásának. A Guerilla
megtekintése során mégis Jancsó Miklós történelmi filmjei jutottak eszembe, már
csak a történelmi tabló és a szubjektív történelmi téma miatt is.
A Guerilla forgatása előtt néhány hónappal
megnéztem a Szegénylegényeket. És
igazán hatott rám a film: az arcok, a ritmus, a szikárság.
Mind a Guerillából, mind a négy, díjnyertes
kisjátékfilmjéből (Gólyatábor, Provincia, Erdő, Éjfél) hiányolom a valódi
játékfilmes dinamizmust.
Az
egyetemen, első- vagy másodévben az osztályvezetőnk, Enyedi Ildikó mindenkinek
írt egy személyes levelet. Több ilyen, fontos levele volt az öt év alatt. Akkor
azt írta, hogy úgy csináljak filmet, ahogy azt személyesnek és jónak gondolom,
és ne akarjak semmilyen divatnak megfelelni. Így készítettem mindegyik filmet,
ugyanakkor egyre dinamikusabbak lesznek a munkáim. Van száguldó vonatos tervem
is.
Kis
momentumokból áll össze ez a film, apró ütésekből. És igen, ez tudatos döntés.
Ebben a csordogáló életben is van feszültség és dráma, még akkor is, ha nem
nagy és erős színekkel van festve, kitett módon. Rezdülésekre és részletekre voltam
kíváncsi a drámai helyzetekben is.
A Magyar Nemzeti Filmalap inkubátor
programja adta szűkös költségvetés miatt hiányzik a vásznat átütő drámai erő a Guerilla drámai
jeleneteiből?
Nincs
köze a drámai dinamizmusnak a költségvetéshez. Egy ilyen, kisebb rezdülésekből
álló szövetet szerettem volna létrehozni, ahol minden drámai folyamat
búvópatakként van jelen. Nincs hangos összeütközés, nincs arcon csapás és
száguldó menekülés. Azt a hangulatot próbáltam megfogni, amikor tanácstalan
embereknek egy állóháborúban kell vesztegelniük, hírek nélkül. Senki nem hiszi
már igazán, hogy a szabadságharc győzhet, de a háború olyan gépezet, ami
átalakít, akkor is, ha biztosan veszíteni fogsz. A szabadságnak nagy ára van.
Tudatos tematikai eljárás a filmjeiben
rendre visszatérő erdei száguldás? (Az Erdőben és a Guerillában is tetten érhető ez a stratégia.)
Nagyon
szeretem ezt a képet, ahogy egy ember fut a fák között. Máskor is forgatnék
erdőben, nekem ez alaphelyszín. Egy ősvilág, ahol felerősödik az érzékelés,
mintha állatok lennénk.
Miért preferálja a lehetséges értelmezésekkel
operáló lezárásokat a filmjeiben?
Mert
csodálatos, hogy egy gesztus, egy kép mindenkiben más értelmezéseket vagy
képzeteket kelthet: szeretem ennek a szabadságát.
Többek között Enyedi Ildikó
rendező-forgatókönyvíró és Máthé Tibor operatőr osztályban végzett a Színház-
és Filmművészeti Egyetemen. Enyedi mentorként segítette a Guerilla megalkotását, mellesleg
Ön korábban rendezőasszisztense lehetett a Terápia HBO-sorozat forgatásán. Mi az, amit tőle tanult?
Sok
ilyen van. Ildikóval több fontos beszélgetésünk volt, még a munka elején, alapvetően
a filmötletről. Később olvasta a Guerilla
forgatókönyvét, és a film nyersvágott változatához is hozzászólt. Lassan
tizenhárom éve, hogy felvett az osztályába, és azóta minden esetben különleges,
figyelemre méltó, ahogy hozzászól az ötletekhez és a készülő munkákhoz. Ezek
nem csak abban a pillanatban segítenek – sok mondata újra eszembe jut. Várom,
hogy a következő filmem első vágottját is lássa.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 20-22. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14000 |
