Nagy Gergely
Az első öt percben egy autós üldözés tébolyában nyüzsögnek a 70-es évekbeli Fordok Bogota utcáin. Nyüzsögnek az ötletek is: felborul a piaci stand, ömlik a narancs, szétesik az utcai színpad az énekes alatt, kirakatok, üzletek törtek darabokra a flúgos futamban, a csúcsponton pedig elszabadul kétszáz focilabda. De ez csak öt perc a főcím előtt. Aztán mintha egy másik filmet látnánk, ötletek, izgalmak nélküli erőlködés következik. A színhely immár a díszlet-Párizs, sztori helyett talk show-t kapunk, csak beszélnek kalandról, szexről. Az antikémfilm ostoba figurái autón száguldoznak egy kolumbiai kisfőnök elfogása ürügyén – ezt néha felemlítik, hogy el ne felejtsük. Egy valami marad tehát: az autók. Citroënek. A jó szponzor minden típust belezsúfoltatott a filmbe, mely most már arról szól, mit bír ki egy BX 16-os. Keveset; a rossz rendezőnek mégis egy órájába kerül tönkretennie. A vetélytársa, a Renault, mindezt alig egy perc alatt elintézte szellemes tévéreklámjában, melyben egy féltékeny nő rongálja meg az autót és borítja ki a férjét. A BX-nek tehát befellegzett, jöhet az új típus, az XM – ez a Marhakonzerv akció zanzája – s a pipogya főhős meg is kapja a guruló csodát.
Mellesleg, a Citroënek Le Corbusier óta tényleg eredetiek, olyanok, mint amilyennek egy kisgyerek képzeli az űrhajót... De ez már csak unalom szülte széksori morfondírozás, a vásznon diadalt ül a grandiózus hülyeség.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=140 |
