Filmvilág

Magyar Műhely

Beszélgetés Szász Attilával

Emberközeli történelem

Köbli Norbert és Szász Attila újabb történelmi thrillerje, az Apró mesék kapcsán kérdeztük a film rendezőjét a magyar múltról és jelenről.

Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró immár negyedik közös történelmi thrillerjét, az Apró meséket láthatják a magyar nézők ezúttal végre nagyvásznon. A berni követhez, a Félvilághoz és az Örök télhez hasonlóan a legújabb pszichothrillerben egy népszerű bűnügyi műfajon keresztül ismerhetjük meg a magyar történelem egy újabb küzdelmes korszakát. A történet a második világháborúban rommá lőtt Budapesten indul, 1945-ben.

Köbli és Szász közös munkái élő cáfolatai a Magyar Nemzeti Filmalap ellen emelt szélsőséges vádaknak, melyek szerint nem nagyon készülnek magyar történelmi filmek, és amik eljutnak a nézőkhöz, azok is direkt meghamisítják a tényeket. Történelemről, a történelmi filmek nehézségeiről és a műfajfilmkészítésről kérdeztük Szász Attilát.

A történelmi érdeklődés elsősorban Köbli Norbertre jellemző, tőle származnak ezek az ötletek és történetek. Engem általában elsősorban az adott filmötlet története izgat, mintsem a történelmi háttere. A négy közös filmünk készítése során azonban hamar felismertem, hogy egyrészt mennyi igaz és feldolgozatlan történetünk van a múltunkból, másrészt, hogy a történelmi háttér újabb izgalmas rétegekkel gazdagítja a történetet, ezáltal magát a filmet. Az első három filmünk a köztévé számára készült, vagyis valahol közszolgálati szerepet is betöltött, kézenfekvő volt, hogy a magyar történelem egy-egy szeletét dolgozzák fel. Ezeknek a sztoriknak egyik fontos küldetése, hogy ébren tartsák közös múltunk emlékeit. Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy a történelmi filmek kevésbé avulnak el. A divat és a technológia olyan gyorsan idejétmúlttá tud válni, hogy könnyen lehet, hogy egy mai történetet öt év múlva már megmosolygunk. Ennek ellenére szándékunk, hogy egyre közelítsünk a jelenhez, és bár tele vagyunk történelmi témájú filmötletekkel, akad számos ma játszódó történetünk is.

Köbli Norbertnek voltak és vannak is „nagy emberek”-ről szóló történetei, például Kádár Jánosról írt egy meg nem valósult minisorozatot az HBO-nak. A néző szerintem könnyebben azonosul olyan karakterekkel, akik nincsenek közvetlen ráhatással a nagy történelemre. Ugyanakkor főszereplőink, mint például A berni követ forradalmár srácai, olyan kisemberek, akik történelmi krízishelyzetekben mégis valami miatt hősökké válhattak. Továbbá azért is problémás híres történelmi személyekről filmeket készíteni, mert sokukról nem alakult ki egységes közmegegyezés. Az igaz, hogy filmesként bárkinek meg tudjuk mutatni az emberi oldalát, ám kérdés, hogy egy pénzosztó szervezet támogatna-e egy potenciálisan megosztó személyről szóló filmet. Tapasztalatunk szerint a döntéshozók általánosabb történelmi témáknak inkább bizalmat szavaznak.

Az Örök tél és az Apró mesék is közvetlenül a második világháború után játszódik. Miért választottátok ismét ezt a korszakot?

Mindkettőnk családját érinti ez a korszak, mindkettőnk nagyapja megjárta a Don-kanyart, Norbié a kényszermunkatáborokat is. De elsősorban a véletlennek köszönhető, hogy egymás után két filmünkben is ugyanaz a korszak adja a cselekmény hátterét. Az Apró meséken már korábban elkezdtünk dolgozni, mint az Örök télen. A Félvilág után végre szerettünk volna mozifilmet készíteni, és úgy döntöttünk, hogy Norbi Apró mesék-tervével pályázunk a Filmalaphoz. A második világháború utáni korszak kiváló háttér volt ehhez a történethez. Ám jött a Gulág Emlékbizottság pályázata, így végül az Örök tél készült el előbb. Amiből profitáltunk, mert az Örök télből színészeket, jelmezeket, helyszíneket is hasznosítottunk az Apró mesékben, nem is beszélve arról az elképesztő mennyiségű információhalmazról, amit annak a filmnek az előkészítése közben gyűjtöttünk össze erről a történelmi időszakról.

A történet alapötletét valós korabeli apróhirdetések inspirálták. A háború után jellemző volt, hogy a hozzátartozók feladtak hirdetéseket, így próbálták megtalálni a háború alatt eltűnt családtagjaikat. Ezt használja ki a történet szélhámos főhőse, Hankó is. A történet maga viszont már fikció, az első az eddigi filmjeink közül, amely nem megtörtént esetet dolgoz fel. Az Apró mesékben nem is nagyon akartunk belemenni a korszakelemzésbe, ezt többek között Török Ferenc az 1945-ben megtette helyettünk. A lazább történelmi kapcsolat nagyobb alkotói szabadságot biztosított számunkra, kísérletezhettünk olyan, a korszak zűrzavarához, átmeneti jellegéhez illő műfaji elemekkel, mint a film noir vagy a western. Izgalmas volt látni, miként működnek ezek magyar történelmi közegben.

Alfred Hitchcock filmjei gyerekkoromban nagy hatással voltak rám. Hitchcock thrillerjei miatt végigrettegtem az éjszakákat, és jó értelemben életre szóló sebeket kaptam. Hitchcock filmjei egyébként jelentősen hatottak is az Apró mesékre. Nézőként nagyon fogékony vagyok a félelmet, szorongást, izgalmat kiváltó thrillerekre, és szeretném a műfaj által kínált élményt átadni a közönségnek. Úgy gondolom, a műfaji filmekkel könnyebben utat találunk a néző szívéhez, a thriller zsánerének segítségével kiváltképp izgalmassá lehet tenni egy-egy történelmi témát. Ezért büszkén vállaljuk, hogy a nézők érdeklődését felkeltő zsánerfilmekbe csomagoljuk a történelmet. Így a közönség nemcsak szórakozhat, de tanulhat is valami újat a moziban. És bár az Örök tél például nem thriller, de sok külföldi nézőnek elsőként mesélt a malenkij robotról, a vetítések után rengetegen jöttek oda hozzánk, hogy soha nem hallottak még erről a jelenségről. Ekkor szembesültünk azzal, hogy ez milyen különleges lehetőség, hogy valaki tőled hall először egy történelmi eseményről, és hogy valójában mekkora felelőséggel is járnak ezek a történelmi filmek.

Eddig az összes filmedet Köbli Norbert forgatókönyveiből készítetted. Te is részt veszel az írási folyamatban?

A berni követ és a Félvilág esetében kész forgatókönyvekkel keresett meg Norbi és Lajos Tamás producer, amelyeken aztán Norbival együtt dolgoztunk tovább. Párosunk főként a kölcsönös bizalom miatt működik. A berni követ könyvét beszéltük át éppen, én jegyzeteltem le, amiket kitaláltunk, és a megbeszélés után Norbi azt mondta, hogy ha már úgyis én jegyzeteltem, írjam bele ezeket nyugodtan a forgatókönyvbe. A közös írói munka talán az Örök télben volt a legintenzívebb, mert a forgatás előtti hetekben szinte már csak én tudtam belenyúlni a forgatókönyvbe, ezért Norbi a forgatás után felajánlotta, hogy szerepeljek én is társírókként a stáblistán. Az Apró meséknél is inkább a forgatás előtti utolsó néhány hét volt a kritikus, mikor a rendelkezésünkre álló keretek miatt egyszerűsíteni kellett a cselekményen, jelenetek szintjén sok helyen bele kellett nyúlni a könyvbe. Nagy könnyebbség nekem, hogy nem kell nulláról felépíteni egy sztorit, hanem készen kapok egyet, és mivel Norbi nagyon bízik bennem, szabadon garázdálkodhatok a forgatókönyvekben. Persze mindig közös döntéseket hozunk Norbival, nem hagyunk egy forgatókönyvben sem olyasmit, amivel bármelyikünk ne lenne kibékülve.

Egyre több kortárs magyar rendező elégedett a Filmalappal, míg a jobboldali sajtó éppen a történelmi filmek miatt támadta a szervezetet. Neked mi a véleményed a Filmalapról?

A témának sajnos még egy aktualitása van, hiszen nemrég hagyott itt minket Andy Vajna, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a nemzetközi és hazai filmiparban. Az általa irányított Filmalapnak rengeteg vívmánya van: elődjénél átláthatóbb, egyaránt készülhetnek műfaji filmek és fesztiválokon jól szereplő szerzői filmek, a rendszerváltás óta soha ennyi pénz nem volt még a magyar filmekre, és nagyon sok elsőfilmes tudott elindulni a pályán. Ugyanakkor nyilván sokakban felmerül, hogy miért ugyanaz az 5-6 ember dönt a támogatásokról évek óta, talán kicsit sűrűbben rotálódhatna a Döntőbizottság. Pláne olyankor tűnik aktuálisnak ez a kérdés, ha az ember pályázatait sorra elutasítják. Fogalmam sincs, ki jön Vajna helyére, de remélem a Filmalap zavartalanul működik tovább, mert minden hibája ellenére stabil hátteret biztosít a magyar filmgyártásban.

Meghatározható a fikció és a valóság ideális aránya egy történelmi filmben?

A berni követben a túszdráma vagy a Félvilágban Mágnás Elza meggyilkolása sem egészen így történt meg. Az Örök tél főhőse, Irén a valóságban három-négy tábort is megjárt, az egyiket az árvíz mosta el, amit magyar filmben elég nehéz lett volna megmutatni. Ráadásul Norbi magát a karaktert is több túlélő visszaemlékezéséből gyúrta össze, mert a valódi Irén tábori élményeiről kevés információnk volt még úgy is, hogy az illető fia mindent elmesélt édesanyjáról. Szóval a dramaturgiai szempontok legtöbbször felülírják a valóságot, egyszerűen muszáj változtatásokat eszközölni. Ami fontos, hogy a történet lényege, gerince ne változzon. Persze ha nagyon érzékeny a téma, akkor vigyázni kell a módosításokkal is. Például William Goldman forgatókönyvírónak meggyűlt a baja A híd túl messze vannal, mert Még néhányan éltek a történet szereplői közül, és mikor Goldman összevont két valós személyt egy karakterré, az egyik illetékes felháborodott, hogy ő soha nem mondott volna olyat, amit az író a szájába adott.

A magyar történelmi filmekre jellemző, hogy erősen utalnak a mindenkori jelenre. Filmjeitek hogyan kapcsolódnak a történelmi parabolák tradíciójához?

A berni követ, a Félvilág és szerintem az Apró mesék is tele vannak aktuális témákkal. Elsősorban ma is érvényes történeteket szeretnénk elmesélni a magyar történelem eseményein keresztül. Ezek a történetek arról tanúskodnak, hogy az emberiség nem igazán képes a változásra, ugyanazokat a hibákat követi el harminc, vagy ötven, vagy hetven, vagy száz évente. Az Apró mesék fő témája a bizalmatlanság férfi és nő között, ami 1945-ben ugyanolyan jelentős kérdés volt, mint ma. De ennél kényesebb kérdések is feltűnnek a filmben, mint például a családon belüli erőszak problémája.

Több terv is van a tarsolyunkban, különböző történelmi korszakokról, de sosem lehet tudni, melyikből lesz film. Hamarosan újabb közös filmtervvel pályázunk, ami szintén nem a mában játszódik. Nekem jelenleg is fut egy filmtervem fejlesztése a Filmalapnál, ami egy több mint tízéves saját forgatókönyvem újragondolása, műfaját tekintve leginkább lélektani horror. Ez egy ízig-vérig mai történet, és ha minden jól megy, ez lesz a következő filmem.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 18-20. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13996