Huber Zoltán
Glass – amerikai, 2019.
Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan
Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L.
Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat
Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.
Legutóbb már az is
váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized
után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve
a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását
zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az
utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk
mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller
a Sebezhetetlen képregényfilmes
világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép
kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból
is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó
folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is
könnyedén rácsatlakozhatott.
Nem is csoda, hogy az
előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül
rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum
ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A
reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz
zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is
megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem
igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab
három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt
és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna
valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző
karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is
becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és
vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13994 |
