Gelencsér Gábor
Will Eisner mûfajteremtõ rajzolt regénye máig nem vesztett
erejébõl. A szerzõ sokat tanult a filmtõl, ahogyan a film is tõle.
Will Eisner (1917–2005) zsidó bevándorlók gyermekeként
született Brooklynban. Hosszú élete során nemcsak számos képregényt rajzolt, mûhelyeket,
kiadókat alapított, elméleti könyvet publikált, hanem megújította az általa
rendkívül népszerûvé tett mûfajt is. Az elõször 1978-ban megjelent Szerzõdés Istennel (Contract with God) saját
meghatározása szerint graphic novel, azaz
rajzolt regény. Eisner szándéka az volt, hogy a képregényt „felnõtté” avassa,
bevezesse a komoly mûvészetek közé; hogy – mint mondta – munkáit ne képregény-,
hanem könyvesboltok árusítsák. Ha azonnal nem is, idõvel a Szerzõdés Istennel igen kelendõ lett, kultikus mûvé vált, több kiadást
megért, számos nyelvre lefordították. Ezt követõen a szerzõ már csak rajzolt
regényeket publikált, köztük a Szerzõdés…
sequeljeit (A Life Force, 1988; Dropsie Avenue, 1995).
Magyarul legutolsó munkája, Az
összeesküvés olvasható, amely a Cion
bölcseinek jegyzõkönyvét leplezi le. Mint ebbõl is látható, Eisner
érdeklõdése a kalandos zsánerdarabok és -karakterek után (ezek közül a
legnépszerûbb a The Spirit címen futó
heti sorozat álarcos nyomozója volt) komolyabb témák felé fordult, köztük a
zsidó identitás a Szerzõdés Istennel-ben
is meghatározó szerephez jutó kérdéskörével.
A Szerzõdés Istennel
gondolati összetettsége, karakterei, cselekménybonyolítása miatt tekinthetõ
ugyan regénynek, mégis inkább négytételes novellaciklus. Ahogy erre az alcím is
utal (…és más bérháztörténetek), a
könyv egy bronxi bérház lakóinak az életét mutatja be különálló novellákban. A
történetek között nincs narratív kapcsolat; a bérház mint közeg mellett azonban
alapvetõen hasonló a világ- és emberképük – s alighanem ebben rejlik a mû
valódi és maradandó ereje. Eisner mérhetetlenül sötét és kiábrándító képet
rajzol az 1930-as évek Amerikájáról, az antiszemitizmusról, az asszimilációról,
a válságról, az elvtelenségrõl, az érvényesülési vágyról és az ezzel
kapcsolatos gátlástalanságról, ráadásul mindezt igen radikális gondolati és
motivikus keretbe helyezi, legyen szó akár teológiáról, akár szexualitásról. Hõsei
nem jók vagy rosszak (s ebben máris
meghaladja a képregénysorozatok archetipikus mûfaji alapját), hanem egyszerre jók és rosszak. Esendõ
emberek, akik megváltásra várnak, de az nem jön el.
A
kötetcímadó Szerzõdés Istennel a bibliai
Jób történetét idézõ meséje a legösszetettebb és a legmélyebb. Az önéletrajzi
elemeket tartalmazó novella in medias res
indul. Frimme Hersh letaglózva érkezik haza bronxi bérházbeli sivár lakásába:
most temette el nevelt lányát, Ráhelt. Odakint özönvízszerû esõ zuhog. („Sírnak
az angyalok” – fogalmaz Eisner, s a novellák közös motívumát, a bérházat Noé
bárkájához hasonlítja.) Flashbackbõl értesülünk a fõhõs elõtörténetérõl, hogyan
menekítette ki õt kamaszként a hitközség a pogromok elõl a cári Oroszországból,
milyen szerzõdést kötött ekkor Istennel, miképp alakult az élete Bronxban, mi
módon került hozzá a csecsemõ, akinek apja lett, s akinek halála miatt most
mérhetetlen fájdalmában és éktelen haragjában felmondja az Istennel kötött
szerzõdését. Ezt követõen az addigi jó emberbõl hirtelen rossz emberré lesz (más
összefüggésben haszidból asszimiláns): a bérház szegény lakójából gazdag
bérháztulajdonos. A boldogság azonban így is elkerüli, ezért jó pénzért a bronxi
hitközség bölcs rabbijaival újabb szerzõdést írat az Istennel. Ám abban a
pillanatban, hogy újrakezdhetné jó emberként az életét, meghal. Eisner hõse
tehát radikálisabban lázad, mint a bibliai Jób, és súlyosabb a büntetése is. A
történet radikalitása azonban nem ebben rejlik, hanem az epilógusban, amely a
korszak modern, egzisztencialista színezetû regényeit idézi. Frimme Hersh
története ugyanis egy hasonló karakterû fiatalemberben folytatódik: megtalálja
az elsõ, kõbe vésett szerzõdést, amelyet a gyászoló férfi annak idején dühében
kihajított az ablakon, s felveszi a földrõl… Vagyis nemcsak hogy nincs menekvés
a jóra törekvõ emberi sors rosszra fordulásától, hanem az ráadásul újra és újra
megismétlõdik.
A
másik három novella már nem ennyire filozofikus és összetett, egyes elemeiben
ugyanakkor annál kiábrándítóbb. Az
utcaénekes (The Street Singer)
fordított Pygmalion-történet lehetne, de még az eredeti bizarr kifacsarását is lerombolja
a szerzõ, amikor önjelölt mentorához, a kiöregedett dívához nem talál vissza az
erõszakos, asszonyverõ, alkoholista utcaénekes. Másnap egyszerûen nem képes felidézni,
melyik lakásba hívta fel az asszony a sok egyforma bérház udvarából, s tett
neki szexuálisan is nyomatékosított ajánlatott karrierje felépítésére. Minden
marad a régiben… Ennél is drámaibb A
gondnok (The Super) végkifejlete.
A mogorva, állatias természetû címszereplõ nem tud ellenállni a bérházban lakó
kislány lolitás csábításának. Meg is kapja büntetését a számító kis
gonosztevõtõl, aki nemcsak a pénzét lopja el, hanem meg is rágalmazza
molesztálással. A tehetetlen férfi a rendõrség elõl az öngyilkosságba menekül.
A negyedik novella, az Apartman (Cookalein) mozgatja a legtöbb karaktert
– a bérházak lakói ezúttal nyaralni mennek, ott esnek velük különbözõ, mégis
egyformán deprimáló kalandok –, s ennek a története a legszövevényesebb. De
mindez csak arra jó, hogy kellõképpen egyetemessé növelje a valamennyi
szereplõben felismerhetõ elvtelen boldogulásvágyat, amely, mondani sem kell,
nem vezet sehova. Itt is igen modern szemléletû a zárlat, ahogy az édesanya
immár a nyár végén a szobából kikiáltva korholja a tûzlétrás bérház
vaserkélyének korlátjára támaszkodó, kitörni képtelen fiát, aki – ebben
biztosak lehetünk – ott fog megöregedni, s ugyanolyanná válik, mint a szülei.
Eisner harmincas évekbeli Amerikájában a hetvenes évek poszt ‘68-as, a vietnami
háborút követõ depressziójára ismerhetünk.
S
hogy depresszióról van szó, azt természetesen a rajzok is alátámasztják, hiszen
rajzolt regényrõl van szó, amelyben a
történettel legalábbis egyenrangú szerepet tölt be a képi világ – ha nem
fontosabbat. Eisner szálkás vonalakból építkezõ fekete-fehér tusrajzai a
képzõmûvészeti, s azon keresztül a filmes expresszionizmus stílusára
emlékeztetnek. A szerzõ nem véletlenül hivatkozik munkája elõszavában a
megidézett korszak vizuális hatásaira, amelyek pályakezdõ fiatalként érték,
köztük Lynd Ward fametszetekkel illusztrált Frankenstein-könyvére. A rajzok
éles, fekete és fehér
tónuskülönbségét valamennyire enyhíti a könyv egészének szépiabarna nyomása. A
szépia, ahogy ezt a kötet bevezetõjében Denny O’Neil megjegyzi, az álmok és az
emlékek színe. S valóban, a történetekben érezhetõ valamiféle lebegés, ahogy a
narráció múlt idejû, míg a párbeszédek értelemszerûen jelen idejûek, s ezt a
lebegõ narratívát fokozza vizuális eszközökkel a szépia árnyalata. A történetek
(rém)álom- és emlékszerûsége egyrészt játékba hozza a korszak mûvészetét
megtermékenyítõ freudizmust, amely a történeteket átható, ráadásul igen nyíltan
ábrázolt szexualitásban, a szex és az erõszak/halál összekapcsolásában, s az
ahhoz kötõdõ jelenetekben is felfedezhetõ (így például kamaszok egymás testi különbségeinek
paplan alatti fürkészésében, ugyanõk voyeur izgalmában, vagy egy megcsalt férj
demonstratív szexuális aktusában hûtlen feleségével, annak kamasz szeretõje
elõtt).
A Szerzõdés Istennel másik jól
felismerhetõ ihletõje az ugyancsak a cselekményvilág korszakához kötõdõ filmes
hatás. A nagyrészt egész oldalas panelekbõl építkezõ Eisner különös
beállításokkal (például gyakran felsõ és alsó gépállásokkal), plánokkal (néhányszor
totálban „halljuk” az egyes szereplõk párbeszédét), erõs montázshatásokkal
dolgozik. Joggal nevezték a kritikusok a rajzolt regény Eisensteinjének és Orson Wellesének. Rajtuk kívül még az
1920-as évek ugyancsak expresszionista városfilmjeinek hatása nyilvánvaló a New
York-i bérházat a novellák közös motívumává, egyfajta bibliai áthallásoktól sem
mentes mitikus helyszínné emelõ könyvben. A legtermékenyebb összefüggés azonban
a film noirral kapcsolatban vethetõ fel. A film noir „kettõs természete” közül
(tudniillik egyszerre tekinthetõ mûfajnak és stílusnak) Eisner egyértelmûen a
stílushoz vonzódik, s ezzel különös fénytörésbe állítja a noir-hagyományt:
történetei nem mûfajiak, sem a bûnügyi, sem a gengszterfilmes, sem a melodrámai
zsáner nem ismerhetõ fel bennük; jóval inkább szociodrámáknak mondhatók,
erõteljesen „felrajzolt” egzisztencialista-lélektani keretben. Az õ graphic
noirja így közelebb áll a gyakran film noirra és mûfajokra alapozott szerzõi
szemlélethez, noha a könyv hatása a neo noirban is jól felismerhetõ, így
például a noirt disztópiával ötvözõ Szárnyas
fejvadász esõáztatta nagyvárosában, vagy – már csak kiinduló mûfaja miatt
is – a szerzõ vizuális stílusának legegyeneságibb leszármazottjában, a Sin City-filmekben. Eisner szándéka
szerint azonban a Szerzõdés Istennel
inkább a komoly mûvészethez sorolandó alkotás, amelyben a szerzõi kézjegy
erõteljesebben érvényesül. Nos, ilyesfajta hatása is felfedezhetõ a könyvnek,
méghozzá számunkra igencsak közeli példán, Tarr Béla mûvészetén. A film noirhoz
és a mûfajisághoz legközelebb álló Tarr-film, A londoni férfi világában, Maloin bérházbeli lakásában nem lehet
nem észrevenni Eisner rajzolt regényének vizuális nyomait, de az amerikai
szerzõ világszemlélete sem áll távol a magyar rendezõtõl. Ebben nyilvánvalóan
szerepet játszanak Eisner kelet-európai gyökerei, az elszakadás örökölt fájdalma,
amelyet a már Amerikában született mûvész sem tud feledni, s amelyrõl a Szerzõdés Istennel flashbackje szól.
Felvethetõ
még egy távoli, ám annál megejtõbb párhuzam a szerzõ törekvése és a film
között. Ahogy Eisner igyekezett a képregényt kiemelni a szórakoztatóipar
portékái közül és rajzolt regényként a mûvészet rangjára emelni, az emlékeztet
a vásári mutatványos bódék világából a hetedik mûvészet címére áhítozó õsfilm
helyzetére. A filléres (kép)regények és a nickelodeonok múltja hasonló (nota
bene: a csábító kislány A gondnokban
egy nickelért kínálja bájait) – ám az, hogy a jövõjük másképp alakult, az
elõbbi esetében jórészt Will Eisnernek köszönhetõ.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 40-43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13970 |
