Szíjártó Imre
Fegyverropogás
Szarajevótól Kelet-Ukrajnáig – két fiatal magyar alkotó filmjei a szomszédunkban
pusztító tegnapi és mai háborúról.
A két
filmet az köti össze, hogy a bennük megjelenített események szinte a
szomszédságunkban játszódnak, és nem hagytak minket érintetlenül. Csuja László Kilenc hónap háborúja dokumentumfilm, Kovács
István diák Oscarra jelölt Ostroma pedig
kisjátékfilm. Az Ostrom a szarajevói blokád
második évében, a Kilenc hónap háború pedig 2014 és 2015 fordulóján
játszódik az ukrán-orosz határon, azaz kétezer kilométer és húsz évnyi távolság
választja el õket.
Kovács
István néhány apró történést mutat meg, ezek középpontjában egy magányos nõ
áll, akinek a férje a film finom jelzése szerint a blokád kezdetekor halt meg –
a filmbeli temetõkhöz hasonló emlékhelyeket ma is sokan keresik fel Bosznia
fõvárosában. Az Ostrom az antiutópiák
megoldásait használja – a fõszereplõ használt ruhákat próbál vízre cserélni; a
nõk folyamatos veszélyben vannak az elvadult férfiaktól –, de a környezetrajz
pontos utalásai rögzítik, hogy valódi helyszínrõl van szó, egy olyan
lakóteleprõl, amelyet a környékbeli hegyekbõl a város többi részéhez hasonlóan
könnyen tûz alatt tartottak a fegyveresek. A kisjátékfilm keretei nem adnak
lehetõséget tágas ábrázolásra, ezért van az, hogy a szereplõknek nincsen nevük,
környezetükrõl pedig például csupán a müezzin hangja ad hírt. A film egyébként
teljes egészében bosnyák nyelvû – a Szarajevóban használt nyelv elnevezésében
máris ideologikus hangokat pendítünk meg, amilyenek a „szerbhorvát”
összetételben is hangzottak valaha. Kovács István szép egységben tartja az
anyagát, ez egyformán érvényes a film látványvilágára, szereplõábrázolására és
a történések adagolására – az Ostrom
ereje éppen abban van, hogy egy hajmosásban képes megláttatni néhány ember
sorsát. Milyen érdekes: a blokádot feldolgozó játékfilmek nagyrésze az alkotók
vagy szereplõik nõi tapasztalatára épít. Néhány példa: Jasmila ®baniæ Szerelmem, Szarajevó (Grbavica, 2006), Úton (Na putu, 2010) és Azoknak, akik nem képesek beszélni (Za one koji ne mogu da govore, 2013)
valamint Aida Begiæ: Szerelmem, Szarajevo
(Djeca, 2012).
Csuja
László a fikciós Virágvölgy mellett
dokumentumfilmesként is letette a névjegyét. A Kilenc hónap háború részben magyar nyelvû, hiszen fõhõse Jani, egy
kárpátaljai magyar fiú, akit katonai behívóval az ukrán-orosz fegyveres
konfliktus közepébe vezényelnek. A film hangkulisszájából az is kiszûrõdik,
hogy a hivatalos érintkezés és a közösségi formális összejövetelek nyelve
helyenként az orosz: Jani az orvosi szobában valamiféle keveréknyelven
válaszolgat, a kelet-ukrajnai fronton gyakorta hallani orosz szót.
Emlékezhetünk, hogy Szergej Loznyica Donyeci
történetek (Donbassz, 2017) címû
pszeudo-dokumentumfilmjében a nyelvi közeg is mutatja az egyelõre csupán
regionálisnak mondható háború abszurd vonásait – mindkét oldalon orosznyelvû
harcosok küzdenek.
A
Beregszász környékérõl az orosz határ közelébe vezényelt Jani története
ugyancsak abszurd módon követi a délszláv háború húsz évvel korábbi elképesztõ
felállásait: a Baranya-háromszögben és másutt is elõfordult, hogy a szerb és a
horvát hadseregbe behívott magyarok szembekerültek egymással. Jani azonban
frontharcosként filmbeli megszólalásaiban nem köti össze kárpátaljai mivoltát
katonatársai hovatartozásával – nyakában vadonatúj dögcédulájával közvetíti
utazását Harkovon túlra, vissza rövid szabadságára, majd újra a Donyec-medencébe.
Mobiltelefonos bejelentkezései elképesztõ közvetlenségbe hozzák a történéseket,
de a nézõ utólag és kívülállóként is megretten: ez a fiú mintha harci titkokról
élõzne. A film a részletes mozgóképes szelfiknek köszönhetõen epikus módon
képes beszélni Jani élményeirõl, hiszen közben az aggódó otthoniakat is látjuk,
akik közül az édesanya alakja rajzolódik ki a legélesebben. A nagy legénykedés
közben ugyanakkor Janinál is megjelennek a szabadságos katona poszttraumatikus
tünetei: az anyja szóvá teszi, hogy csúnyán beszél, egyszerre válik érzelgõssé
és ingerültté. Elképesztõ látni, hogy ebben a kortárs magyar történetben miként
jelennek meg a szovjet háborús eposzok kellékei a szabadságoslevelét váró
katona napjainak ábrázolásától a hátrahagyott menyasszony várakozásának
toposzáig. Évszázadok nehezednek az Ostrom
megtört asszonyának vállára csakúgy, mint a Kilenc
nap háború kiskatonájának hetykeségére.
OSTROM
– magyar, 2018. Rendezte: Kovács István. Írta: Gosztonyi Kálmán. Kép: Dévényi
Zoltán. Vágó: Duszka Péter Gábor. Zene: Adrian Parta. Szereplõk: Vedrana
Bo¾inoviæ (Thea), Mirela Lambiæ, Radoje Æupiæ, Nenad Peæinar, Trill Zsolt. Gyártó:
Inforg - M&M Films / SZFE /Film Force Team /Filmfabriq. 22 perc
KILENC
HÓNAP HÁBORÚ – magyar, 2018. Rendezte: Csuja László. Kép: Nagy Zágon. Vágó:
Mógor Ágnes. Szereplõk: Jani, Erzsike, Zsani. Gyártó: Elf Pictures
/Filmpartners. 75 perc
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 15-16. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13965 |
