Kardos István
Miért írnak ma Magyarországon filmforgatókönyvet? Kik írnak, hogyan írnak, kinek írnak?
A mai magyar filmforgatókönyveknek kedvez az utazás szabadsága, a cenzorok hiánya, a megvalósítást támogató külföldi cégek létezése, az iskolai végzettséget fetisizáló szemlélet megszűnése, a vállalkozó szellem érvényesülése, a külföldi pályázatok léte, az MMA mecenatúrája, az irodalmi és filmes tabuk megszűnése, a gondolkodás szabadságának megjelenése.
Ennek ellenére a jelen forgatókönyve ugyanolyan gyenge pontja a magyar filmgyártásnak, mint korábban bármikor.
Az egyre súlyosabb anyagi nehézségekkel küzdő filmgyártás, ahol a visszavonulás áldozatokkal jár, ahol ésszerű összevonások helyett mindenki a maga útját járja, természetesen nem kedvez egy olyan műfaj virágzásának, amely pénz-, munka- és fantáziaigényes.
A forgatókönyv értékét minden korban döntően a belőle készült film sikere, erkölcsi értéke, társadalmi hatása, s anyagi haszna jelentette. Nehéz egy forgatókönyvről előre megmondani, hogy milyen filmet hordoz a hátán. Ötszáz dologtól is függ, hogy a forgatókönyv szelleme megjelenjen a filmben, s hogy a könyv segítséget nyújt-e a film megvalósításában. Közhely, hogyha sok pénz van jelen a filmgyártásban, jobbak a forgatókönyvek esélyei is, a legegyszerűbb magyarázat: az alkotók jobban elengedhetik a fantáziájukat.
A folyamatos munka kialakított egy írói bázist. Nem túl széles, de szakmailag sok filmen edződött írókra számíthatott a filmgyártás, s jelen voltak azok az írók is, akik kizárólag a filmírás műfajában dolgoztak. A világtendencia is érvényesült: rengeteg filmet írtak maguk a filmek rendezői, az elsőfilmek esetében sokszor valóban színvonalas filmforgatókönyvek születtek.
A munka minőségét növelték azok az irodalomértő, filmszerető jóbarátok (konzultánsok, dramaturgok), akik ízlésüket, hitüket adták a művekhez.
A tévéfilmek forgatókönyveket igényeltek, az írók itt is általában nemes közegben mozoghattak, vagy a világirodalom, vagy az értékes magyar irodalom volt a dramatizálás vagy a filmre adaptálás közege.
Miközben a világban egyre jobban felértékelődött a filmírás becsülete, Amerikában, Nyugat-Európában abszolút módon a film forgatókönyvére alapozták a készülő filmeket. A felértékelődés természetesen teremtette meg a műfaj iskoláit, egyetemeken, tanfolyamokon oktatták a filmforgatókönyv írásának művészi és mesterségbeli fogásait.
Közben Magyarországon egy filmgyári tanfolyam jelezte a felzárkózást, a Színház- és Filmművészeti Főiskola ezt a területet mindig is felelőtlenül elhanyagolta.
Ami a magyar filmgyártásban ma is a legjobban elterjedt gyakorlat, hogy a rendező kiválaszt magának egy írót, akit műveiért szeret, tisztel, de akiről pontosan tudja, hogy a választott szerző eddigi életében soha nem írt filmnovellát, filmforgatókönyvet. Filmes ismereteit a vele dolgozó rendezőtől kapja.
A mai magyar forgatókönyvírás legszánalmasabb közege a televíziós sorozat. Ezek a sorozatok lassan minden pénzt elhoznak a kamera elől, hogy a kamerák mögött ténykedők az alacsony költségvetésű filmeknél ne járjanak rosszul. A kamera üres terepre mered, mindig ugyanarra a pár színészre, minden szökőévben átsétál a képen néhány statiszta, a történet egyenesvonalú, leegyszerűsített, mindenki számára érthető, már-már nélkülözhető, de valamilyen kotta azért mégis csak szükséges, hogy az egyszólamú szimfónia levezényelhető legyen, hogy az a néhány szerencsétlen szereplő, aki tévedésből a kamera előtt maradt, mégis valami elv szerint jöjjön, menjen.
Akit itt forgatókönyvíróként jegyeznek, az általában a rendező, vagy valamelyik családtag, néha a filmszakmából kikopott író, dramaturg. Ezen a területen irodalmilag jegyzett írót nem találni, elvadult ez a táj...
A televíziós játékok forgatókönyveivel semmi baj nincs, hiszen nem készülnek tévéjátékok... itt nem fenyeget balesetveszély.
Filmforgatókönyveink jelenéről több tisztelettel szólók...
Bajban vannak, szerepzavarral küszködnek...
A forgatókönyv megszületésének leggyakoribb útja ma is a rendező és író szövetsége.
Az elkészült művet terhelési próbának vetik alá, a forgatókönyv feladata pénzt nyerni a pályázaton, a forgatókönyvnek helyt kell állnia a koprodukciós partnerek megszerzésében.
A forgatókönyv lassan elveszti identitását, sajátos szerepzavarba kerül..., értékei hol felerősödnek, máskor devalválódnak.
A harcmezőre küldött forgatókönyv esetleges sikere a könyv irodalmi értékeit is háttérbe szoríthatja.
A szerepzavarral küzdő filmforgatókönyv már régen nem a képzelet repülőtere..., megrongálódott a pálya kivilágítása, megolvadt az aszfalt, szélnek engedtek a toronyból jónéhány szakértőt, s újabban rosszak az időjárási előrejelzések...
S hogy ennek ellenére a képzési háttér nélkül maradt mai magyar forgatókönyvírásban mégis megjelennek új írók, fiatal, filmszerető emberek, ennek a csodának örüljünk együtt...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/02 07-08. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1395 |
