Kovács Patrik
Dead
in a Week: Or Your Money Back – brit, 2018. Rendezte és írta: Tom Edmunds. Kép:
Luke Bryant. Zene: Guy Garvey. Szereplők: Aneurin Barnard (William), Tom
Wilkinson (Leslie), Freya Mavor (Ellie), Christopher Eccleston (Harvey).
Gyártó: Guild of Assassins, Rather Good Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.
Nem
csoda, hogy Aki Kaurismäki negyedszázada készült fekete komédiája, a Bérgyilkost fogadtam megihlette a fiatal
rendezőgenerációt, hiszen már az eredeti darab is különböző eredetű
inspirációkra épül: Bresson és Melville hűvös, egzisztencialista tapintású
munkái, de még inkább Irving Lerner Murder
by Contract című, méltatlanul elfeledett – sok tekintetben pionír
szellemiségű – film noirja tekinthető közvetlen elődjének. Hőse, a
munkahelyéről frissen elbocsátott fiatalember öngyilkosságra szánja el magát,
ám mivel kísérletei sorra csődöt mondanak, úgy dönt, sokat próbált hivatásosra
bízza a feladatot. A kiszemelt bérgyilkos azonban tipikus balfácánnak bizonyul,
de ha mindez nem volna elég, az ifjú áldozatjelölt időközben meggondolja magát,
ugyanis belehabarodik egy virágárusnőbe. Kaurismäki minimalista, angolosan
rideg vígjátéka felforgatja a bérgyilkos-tematika ok-okozati rendjét és gúnyt
űz megcementesedett kliséiből is. Ugyanerre vállalkozik az elsőfilmes Tom
Edmunds azonos címen futó remake-je is, ám egész más stíluseszközökkel.
Edmunds
ugyan a nyitányban jóval nagyobb teret szentel az egzisztencialista
szorongásélmény és a halálkultusz kifejtésének, mint Kaurismäki (még Camus-re
is nyílt utalást tesz), és az öngyilkossági kísérletek kivitelezése is színes
ötletkavalkád, ám a debütáns rendező hosszú távon mégis kevesebbet profitál az
alaphelyzetből: miután a konfliktus tetőfokára hág, s a főhős, William
megütközik a bérgyilkossal, Edmunds az abszurd bűnkomédiát hollywoodiánus
akcióthrillerre cseréli. Ennél is problémásabb, hogy a Bérgyilkost fogadtam végül tragikus hőssé emeli az eredeti mozi átkos
sorsú, de szánalomra méltó, a véletlen hálójában vergődő figuráit; nem is
rugaszkodhatna tehát messzebb Kaurismäki elképzeléseitől, valamint a játékidő
első – minden tekintetben kiváló – háromnegyed órájától.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13928 |
