Hegedüs Márk Sebestyén
We’re
Still Here – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Ted Geoghegan. Kép: Karim
Hussain. Zene: Wojciech Golczewski. Szereplők: Barbara Crampton (Anne), Andrew
Sensenig (Paul), Lisa Marie (May), Larry Fessenden (Jacob), Susan Gibney
(Maddie). Gyártó: Snowfort Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 84 perc.
Az
utóbbi évtized során a tengerentúli horrorfilmesek előszeretettel fordultak a
műfaj dicső múltjához inspirációért: nem csupán a klasszikusokat kizsákmányoló
remake-ek, de a fősodorbeli és a függetlenfilmes szcénát egyaránt magával
ragadó retró-hullám terén is. Az elmúlt években az amerikai horror utolsó nagy
aranykora, az 1980-as évek iránt érzett nosztalgia hatotta át a műfaj
legjelentősebb pénzügyi és kritikai sikereit, legyen szó akár a Hollywoodon
kívülről érkező meglepetéssikerekről (Valami
követ), vagy a mainstreamet meghatározó stúdióhorrorokról (Démonok között-sorozat).
Ted
Geoghegan író-rendező bemutatkozó munkája, a Még mindig itt vagyunk sem csinál titkot belőle,
hogy jó harminc-negyven évvel ezelőtti zsánerklasszikusok sugallatára
született. Lucio Fulci A
temetőre épült ház (1981) című splatter-opusához például
olyan erős szálakkal kötődik, hogy a film első blikkre egy Fulcihoz írt
szerelmeslevélnek is beillene: nemcsak a helyszín (egy New England-i
kísértetház), az idő (1979-ben járunk) és a fenyegető erők (rémek a pincében)
egyeznek ugyanis, de még a főbb figurák is Fulci filmjének szereplői és alkotói
után kapták nevüket.
A Még mindig itt vagyunk mégis
több mint szimpla Fulci-pastiche:
a történetet átszövő filmes és irodalmi utalások jócskán túlmutatnak a
forrásművön (felsejlenek Carpenter, Roeg és mindenekfelett Lovecraft munkái
is), a finom humor és a hosszú felvezetést követő, vérontásban már-már Fulcira
licitáló zárófelvonás pedig inkább a kortárs hatást erősítik, a
függetlenfilmes mumblegore-irányzatot,
azon belül is elsősorban Ti West (House
of the Devil) munkásságát idézik. Westhez hasonlóan
Geoghegan is megrögzött horrorista, aki a műfaj keményvonalas rajongóihoz
szeretne szólni. A műfajtudatos játékosság és a nyílt rémületkeltés között
egyensúlyozó Még
mindig itt vagyunk így leginkább azoknak okozhat majd
maradandó élményt, akik a rendezőhöz hasonlóan szintén az aranykor bűvöletében
élnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13925 |
