Jankovics Márton
Billionaires
Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép:
James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin
Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine
(Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.
Egy
film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául
esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt,
marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt
hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el
méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen
feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal
többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.
James
Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl,
aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai
fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a
fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall
Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és
unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy
pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors
felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően
bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával
mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a
cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin
figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása
miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik
egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem
tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik –
egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13923 |
