Benke Attila
Film Stars Don’t Die in
Liverpool – angol–amerikai, 2017. Rendezte: Paul McGuigan. Szereplők: Annette
Bening, Jamie Bell, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Sony. 101 perc.
A romantikus drámák alkotóit
mindig csábítja a giccs szirénje, ám a skót származású brit rendező, Paul
McGuigan (Acid House, Alvilági játékok) sikeresen ellenállt a
kísértésnek Peter Turner a híres hollywoodi színésznőről, Gloria Grahame-ről
szóló memoárjának filmadaptációjában, A
sztárok nem Liverpoolban halnak meg-ben.
Guigan műve a Félelem megeszi a lelket vagy a Harold
és Maude rokona, minthogy a végzetes szerelem a feltörekvő fiatal brit
színész, Peter Turner és a Petertől negyedszázaddal idősebb hollywoodi
filmcsillag, Gloria Grahame között bontakozik ki. Ám a pár boldogságát a műfaj
klasszikusaival ellentétben nem külső erő, hanem a rákbeteg színésznő hiúsága
mérgezi meg. Így a film tétje hasonló Billy Wilder Alkony sugárútjáéhoz: ahogy a némafilmsztár Gloria Swansonnak, úgy
az ötvenes évek noirjaiból (Nicholas Ray: Magányos
helyen, Fritz Lang: Búcsúlevél)
ismerős Gloria Grahame-nek is szembe kell néznie saját mulandóságával.
Bár A sztárok nem Liverpoolban halnak meg annyira nem okos és
önreflexív, mint Billy Wilder noir-drámája, alkotói (kiváltképp a főszereplőt
meggyőzen eljátszó Annette Bening) érezhetően megértették, mi zajlott az idővel
és a betegséggel titáni harcot vívó Gloria fejében. A sztár a valóságban is
rettegett az öregedéstől, ezért plasztikai műtéteknek vetette alá magát, melyek
miatt fél ajka lebénult. A filmbéli Gloria sem hajlandó elfogadni, hogy testét
lassan felemészti a rák. A színésznő végzete a magára erőltetett amerikai
optimizmus, mely egyet jelent a biztos halállal. Mivel Gloria fél, hogy a
kemoterápia miatt kihullik a haja, besárgul a bőre, nem lesz már vonzó a fiatal
Peter számára, ezért önmagát is becsapja a „minden rendben lesz” ideológiával,
és nem jár kezelésekre. Gloria kapcsolata így olyan, mint szerepei, melyek 2-3
órára ismét elhitetik vele, hogy örökké fiatal és szép marad, ám saját teste
elől nem menekülhet az illúzióvilágban sem.
Ezt az átmeneti, „csak
egy nap a világ” állapotot érzékletesen mutatja be Paul McGuigan a kreatív
időkezeléssel. McGuigan merészen vág el egy heves csókolózást vagy könnyes
búcsúzkodást, és ugrik az időben, mintha az egész csak Gloria vagy Peter
fejében történt volna meg, erősítve ezzel a megpecsételt sorsú kapcsolat
átmeneti mivoltát. De ezzel a módszerrel a rendező azt is elkerüli, hogy az
érzelmi kitörések megrontsák a csendes drámát.
A sztárok nem Liverpoolban halnak meg tehát könnycsatornáink mellett agyunkra is képes hatni színészi
alakításaival (bár a Petert megformáló Jamie Bell haloványabb a veterán
színésznők között), izgalmas témaválasztásával, kreatív formanyelvével és remek
zenéivel (például a California Dreamin’ melankolikus feldolgozásával).
Extrák: Videoklip a film
betétdalával (Elvis Costello: You Shouldn’t Look at Me That Way), beszélgetés
az alkotókkal, werkfilmek, audiokommentár Paul McGuigan rendezővel, előzetes.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13919 |
