Baski Sándor
Ujj Mészáros Károly sötét
tónusú kortárs bűnfilmje aránytévesztései ellenére is hiánypótló, bátor
vállalás.
Hogy következik a szürreális-romantikus
fantasyből a komor hangulatú sorozatgyilkosos thriller? Ujj Mészáros Károly
látszólag előzmény nélkül váltott műfajt, sem rövidfilmjei, sem a Liza, a rókatündér nem előlegezte meg
ezt a folytatást. Az X – A rendszerből
törölve annyira valójában mégsem lóg ki az életműből – az összekötő kapocs
a stilizációra való hajlam. A Liza retrokapitalista
Csudapestje rokona az X koszos
noirnagyvárosának, mindkettő tükrözi a valóságot, előbbi egy émelyítően színes,
viccesen groteszk prizmán, utóbbi egy komor, sötét szűrőn keresztül. A rendező
politikai-közéleti affinitása sem új keletű, a rókatündér meséjének hátterében
is felsejlik a korrupció, és miközben a férfi főszereplő a Mekk Burgerben a
kétes ügyleteiről dicsekszik Lizának, a rádióban egy Kádár-hangú politikus a „kapitalizmus
építésének útjáról” szónokol. Közös nevezőt jelentenek a cselekményt tagoló
változatos halálnemek is – ami a rókatündér meséjében morbid humorforrás, az
itt bizarr látványosság.
Ujj Mészáros kiváló
ütemérzékkel nyúlt a skandináv krimik eszköztárához és tematikai elemeihez. A
könyves sikerlistákból ítélve a műfaj népszerűsége idehaza is töretlen, a
társadalmi anomáliákkal és az elit korrupciójával szembesülő nyomozók
helyzetével a hazai olvasók talán még jobban, zsigeribb szinten tudnak
azonosulni, mint az eredeti célközönség. A közéleti áthallásoktól sem
visszariadó kortárs bűnfilmekből ehhez képest nincs túlkínálat, az Aranyélet című sorozat mellett csak a Kojot említhető az elmúlt évekből, az X – A rendszerből törölve tehát mindenképpen
hiánypótló, bátor vállalás.
A rendező Hegedűs
Bálinttal közösen jegyzett forgatókönyve imponáló precizitással húzza fel a
zsáner alapvető pilléreit. A nyitó képsorokon látható, szó szerint feje
tetejére állított, baljós aurájú Budapest ideális kulissza, ahogy a Balsai Móni
által alakított Éva is megfelel a traumáktól gyötört, de zseniális nyomozó
profiljának. A legtöbb skandináv krimihez hasonlóan a főhős ezúttal sem
magányosan, hanem egy rendőrcsapat tagjaként próbálja felgöngyölíteni a
korábban már lezárt ügyek szálait, amelyek végül a saját múltjába,
feldolgozatlan családi tragédiájához vezetnek, de egyúttal érintik az ország
közelmúltjának egy máig kibeszéletlen fejezetét is. Kifejezetten szellemes
megoldás a személyes és a kollektív múlttal való szembenézés elmaradását
párhuzamba hozni, ahogy a klasszikus paranoiathrillerek motívumainak beemelése
is jó döntésnek bizonyul. Hegedűsék felismerték, hogy amíg a megidézett
skandináv krimikben a kapitalizmus emblematikus képviselői az ideális mumusok,
addig nálunk hitelesebbek ebben a szerepben a politikai hatalom birtokosai.
Noha a Liza sajátos műfajmixtúrája is előzmény nélküli
volt a magyar filmben, az X-szel még
nagyobb kockázatot vállalt Ujj Mészáros. Egy beazonosítható műfaj keretei közt
játszódó, de a realizmus minimumát megcélzó thrillerben vékonyabb az a határ,
ahol az ismert sémák hazai környezetre adaptálása még organikusnak hat. A
fejesek által szorongatott, a statisztikák miatt aggódó rendőrfőnök figuráját
túl sok hollywoodi filmben láttuk már ahhoz, hogy életszagúnak tűnjön, a vágóképnek
használt, sötéten morajló hangfüggönnyel megtámogatott drónfelvételek pedig
ilyen mennyiségben még egy Szárnyas
fejvadász-filmben is túlkapásnak minősülnének. Mintha a rendező nem bízott
volna benne, hogy a kulcsmetafora sulykolása nélkül is képes nyomasztó
atmoszférát teremteni. Ugyanígy aránytévesztésnek tűnik Éva pánikbetegségének
érzékeltetése is, olyan sokáig és olyan intenzíven szenved a főszereplő – a
helyszíneléseknél a minden más hangot elnyomó zihálása metronómként funkcionál
–, hogy azzal a műfaji izgalmak is háttérbe szorulnak.
Az X – A rendszerből törölve egyik tanulsága, hogy a stilizációnak az
a szintje, ami egy szürreális felnőtt mesének jól áll, egy skandináv típusú
krimiben ellene dolgozik a kívánt hatásnak – a túlságosan ismerős dramaturgiai
megoldásokkal és a típuskarakterekkel együtt elemeli a történetet a rögvalótól.
Deprimáló hangulata és a felemás happy end miatt Ujj Mészáros filmjét talán nem
is krimiként, hanem elsősorban társadalmi metaforaként érdemes nézni. Mint
nemzeti közérzetfilm kétségkívül hatásos és pontos – nem is lesz tőle jobb
kedvünk.
X – A rendszerből
törölve – magyar, 2018.
Rendezte: Ujj Mészáros Károly. Írta: Hegedűs Bálint és Ujj Mészáros Károly.
Kép: Szecsanov Martin. Zene: Csengery Dániel. Vágó: Mózes Gyula István.
Producer: Ferenczy Gábor és Muhi András. Szereplők: Balsai Móni (Éva), Schmied
Zoltán (Zoltán), Kulka János (Horváth), Bede-Fazekas Szabolcs (Feri), Schneider
Zoltán (Rendőrfőnök), Fekete Ernő (Gábor), Bujáki Zsófi (Kati), Molnár Áron
(Balázs). Gyártó: FocusFox Stúdió. Forgalmazó: InterCom. 114 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 29-30. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13910 |
