Varró Attila
A
kies montanai felszín alatt A Keresztapa
gengsztervilága rombol.
Tekintve,
hogy az amerikai televíziózás aranykorában a western műfaja jelentette a kisképernyős
filmek gerincét és az ezredfordulós sorozat-hype is nagyjából a Deadwooddal indult, roppant fájdalmas,
hogy manapság szinte hírmondó sem maradt a vadnyugatról (legfeljebb
android-páncélban) – így aztán érthető a kísértés, hogy a Kevin Costner és
Taylor Sheridan nevével fémjelzett idei Yellowstone-ban
a kortárs környezet ellenére is a western tévés feltámadását ünnepeljük. De ne
tévesszen meg senkit a Paramount szériájának epikus főcíme, a dübörgő
bölényhordákkal, havas hegycsúcsokkal és lóhátról lasszózó tehenészlegényeivel:
a kies montanai felszín alatt hamisítatlan Keresztapa-gengszterfilm
bonyolódik, egy zsarolástól, megfélemlítéstől, sőt gyilkosságoktól sem
visszariadó földbirtokos pátriárkával és három fiával: a hűséges, ámbátor
gyenge Jamie-vel, az ítéletvégrehajtót jelentő kőkemény, hiperagresszív
Beth-szel (aki történetesen befelé fordítva hordja méretes péniszét) és a
közel-keleti frontról hazatért, tisztaszívű legkisebb fiúval, Kayce-vel, aki
mindhiába próbál a körön kívülről választott ifjú neje segítségével elmenekülni
az atyai örökségtől, a klánra támadó még sötétebb ellenfelek (aljas
ingatlan-milliárdostól rókalelkű varjú-törzsfőnökig) visszarántják a családi
vállalkozásba. Ugyanakkor a 21. századi kovboj-világ mégsem csak biodíszlet:
két szempontból is létfontosságú és igen elgondolkodtató, vajon a Keresztapa 70-es évekbeli
társadalomkritikája miért is fogalmazódik újra a modern alvilági kontextus
helyett immár a Hollywood heartlandjét
jelentő vadnyugat-mítoszban.
Az
egyszerű magyarázat mögött ezúttal is Trump, vagy inkább népes középnyugati szavazótábora
áll, amelyet Sheridan alkotása látványosan kiszolgál. A Yellowstone sosemvolt határvidék-világa a véreskezű, ám egyenes
lelkű férfihőseivel, akik még kalapot sem vesznek néhány country-slágerbe illő bon mot nélkül, a hagyományos nemzeti
értékeket xenofób izolációs politikába fordító eszméivel (eredendő és – jogosnak
bizonyuló – ellenszenvet tanúsítva mindenféle idegen iránt, legyen nagyvárosi
tahó, keleti parti hipszter vagy ferdeszemű turista) és a manapság mindinkább
védelemre szoruló Természetet töretlenül legyőzendő/kihasználható ősellenségnek
tekintő pionír-szemléletével (ebben a Montanában nem csak emberi prédára éhes
grizzli, farkas vagy csörgőkígyó les minden bokorban/részben, de még egy bögöly
is életveszélyt jelent a kívülállóknak), aligha a nagyvárosi polgárság és
liberális értelmiség körét tekinti célközönségének – egy olyan, igen népes
tábort szólít meg, amely évtizedek óta vár a maga Dallasára a bedőlt mezőgazdasági településeken és vidéki
lakókocsipark-gettókban. A Breaking Bad
óta felívelő kisvárosi mobfilm-sorozatok
(Better Call Saul, Ozark) a bűnözést
a kilátástalanság, nyomor egyetlen ellenszerének mutatják (lásd Sheridantől A préri urait), a Yellowstone csupán megteszi az utolsó logikus lépést ezen az úton:
a Dutton család volt és leendő kovboj-donjai számára már nem is a társadalmi
elnyomás, de a kíméletlen természet jelenti a végső igazolást a határtalan
erőszakra és öntörvényűségre: a Gonosz Vadon, amely „nem akarja, hogy itt
legyünk”, így aztán századok óta minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy
életben maradjunk benne és megőrizzük hegemóniánkat – folyókat terelünk el,
vadlovakat fogunk be, szögesdrót-kerítéseket húzunk (amit az őslakók tolvaj
szándékkal lebontanak).
Ám Sheridan
számára a westernfilm nem csupán a vadnyugat illúzióvilágának kapudrogját
jelenti egy sosemvolt „szép régi világ” konzervatív ideológiájába, de egy olyan
mélysötét erkölcsi paradigma szemléltető ábrája, ahol a cél minden eszközt
szentesít – és éppen itt szorítja ki a John Ford-filmek individualizmusát a Don
Corleone-filmek pragmatizmusa, jelezve a propagandába burkolt társadalomkritikai
élt. A főhősnek tekinthető Kacey süllyedés-története pontosan leköveti, hogyan
válik az erőszakos gyilkosságokra csupán rákényszerülő veterán végül
megkeseredett, dühödt pribékké – míg a rezervátumi környezet eredendő veszélyei
még igazolták az erőszakot, a hidegvérű lincselés mögött már a családi érdekek
érvényesítése és a bosszúvágy lapul… és végső bukást ígér. Ha a Yellowstone a mai Amerika párezer
hektárnyi metaforája, amely az agresszív elzárkózás és konzerválódás túlélési
stratégiájára szavaz (szemben a Keresztapa-trilógia
konstans terjeszkedési politikájával), akkor a Dutton-család tagjai épp olyan
kihalásra ítéltetett fajnak számítanak, mint a teraszablakaik előtt legelésző
maroknyi bölénycsorda – népes családi asztaluk (amely csak a családfő
képzeletében létezik) hamarosan nem lesz jó másra, csupán halotti torra.
YELLOWSTONE
– amerikai, 2018. Rendezte és írta: Taylor Sheridan. Zene: Brian Tyler.
Szereplők: Kevin Costner (John), Luke Grimes (Kacey), Wes Bentley (Jamie),
Kelly Reilly (Beth), Cole Hauser (Rip), Gil Birmingham (Rainwater), Danny
Huston (Jenkins). Gyártó: Paramount Network. 9 epizód, 42-92 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13909 |
