Barkóczi Janka
Lukas Dhontkamaszhősének
kettős kihívással kell szembenéznie.
Letaglózó ereje van
annak, amikor egy kamasz afelnőtteket megszégyenítő magabiztossággal fogalmazza
meg, hogy mi akar lenni, ha felnő. Az pedig talán még ennél is súlyosabb,
amikor ugyanilyen biztos abban, hogy mi nem. A
transzneműséggel foglalkozó filmek ezredforduló utáni új hullámában jelent mega
belga Lukas Dhontcannes-i Arany Kamera-díjaselső rendezése, akérdést kamaszkori
fejlődéstörténetként bemutató Lány.
Dhontfilmjének hőse a
tizenöt éves Lara, akit valaha Victornak hívtak, de erre, ha lehet, soha nem
akar emlékezni. Apjával és kisöccsével nemrég költöztek egy új lakásba, abban a
városban, ahol az ország legjobb balettintézete működik. Bár a családból
hiányzik az édesanya, a szülő és a gyerekek kapcsolata látszólag így is teljes
és harmonikus. Lara balerina szeretne lenni, amiértmegszállottan és kitartóan
dolgozik.Nyilvánvalóan tehetséges, de tisztában van vele, hogy ez még nem elég,
ígysemmilyen téren sem kíméli magát. Különórákra jár, bármely napszakban képes
a végkimerülésig edzeni, és minden helyzetben jól leplezi a fájdalmat és a
kétségbeesést. A legnagyobb gondja, hogy minden erőfeszítés ellenére sincs
jóban a testével, noha éppen a teste az az eszköz, amivel alkothat és kifejezheti
az érzéseit. Fiúnak született, de lánynak érzi magát, a pubertás miatt viszont
még várnia kell a nemátalakító műtéttel. Noha már megkezdhette az ehhez
szükséges hormonkezelést,a tükör elé állva nap mint nap a poklot éli át, mert nem
látja elég gyorsnak, elég meggyőzőnek aváltozást. A tizenöt éves kamasz, aki
határozott döntést hoz arról, hogy megváltoztatja a nemét, még ha ez a
karrierjébe kerül is, nemcsak önmagára, de apjára, az őt szerencsés módon
támogató és féltő, felelős szülőre is hatalmas terhet ró.
A film dramaturgiája a
test működésének ritmusára, a testtel való kilátástalan és mégis édes
küzdelemre épül. Repetitív, és olykor rendkívül tárgyilagos harc ez, messze a
balerinafilmek költőiségétől. A valódi személy által inspirált Larát Victor
Polster alakítja, akinek ez az első filmszerepe. Finom, de zárkózott arca
minden pillanatban érdekes, gesztusai komoly regisztereket járnak be. Ha nem volna
olyan angyalian szép és tiszta, akárfassbinderi figurává is kinőhetné magát,
így azonbaninkább csakegy remek színész marad egy érdekes helyzetben, ami
nagyon nehezen fejlődik történetté. Polster, a másik mostanában sok elismerést
begyűjtő, témába vágó film, az Egy
fantasztikus nő főszereplőjével ellentétben, nem transznemű. Bevallása
szerint nem is nézett kapcsolódó filmeket a felkészülés során, nehogy azok
befolyása alá kerüljön. A saját benyomásai, elképzelése alapján szerette volna
megalkotni a karaktert, amelybe sok improvizatív elemet szőtt. Ő is, ahogy a
film többi alkotója,elsősorban a rendkívül összetett szituáció felépítésére
koncentrál, aminek egyenes folyománya, hogy sem a történet igazi fejlődési
irányát, sem a megfelelő lezárást nem sikerül megtalálni.
Édesapja egy alkalommal
azzal vigasztalja Larát, hogy bátorsága jó példa lehet bárki számára, mire ő
azt válaszolja, hogy nem példakép akar lenni, egyszerűen csak lány. Ha Lara nem
is, dea film mégis erősen érvel egy minta mellett, melysok kritikát kapotta
bemutatása óta. Többek között azzal támadták, hogy a realitástól távol, éppen
az érintettek által lerombolni kívánt klisék mentén ábrázolja a
transzneműséget. A vádak szerint a nemi diszfóriát, azaz a személyben a saját
biológiai nemét illetően feléledő rossz érzést, elborzasztó pszichológiai
kórképként mutatja be, a nemi szerveket fetisizálja, és mindezt pont egy olyan témával
összefüggésben teszi, amely a transzfóbia malmára hajtja a vizet. A
transzgyerekekügye ugyanis pont az egyik legbonyolultabb probléma a csomagban,
melynek lélektani, morális és jogi vonatkozásai együtt és külön is nagy
kihívást jelentenek, és komoly körültekintéssel kell őket kezelni.A Lányazért működhet mégis, mert a látszat
ellenére, sokkal több ésérvényesebb kérdést tesz fel a kamaszkor és az ezzel
járó felelősség kapcsán, mint a transzneműség terén. Ezek a kérdések végső
soron az átváltozás, az elengedés és a szabad döntés egyetemes problémáit
feszegetik, és nemtől függetlenül érdemes velük foglalkozni.
LÁNY (Girl) – belga, 2018.
Rendezte: Lucas Dhont. Írta: Lucas Dhont és AngeloTijssens. Kép: Frank van den
Eeden. Zene: Valentin Hadjadj. Szereplők: Victor Polster (Lara),
AriehWorthalter (Mathias), Oliver Bodart (Milo), TijmanGovaerts (Lewis),
ValentijnDhaenens (Dr. Pascal). Gyártó: MenuetProducties / Frakas /
TopkapiFilms. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13902 |
