Bori Erzsébet
E holland házimozi-szerű termék joggal tarthat igényt szélesebb érdeklődésre: a szűkebb családon kívül élvezheti még a tágabb baráti kör, valamint az alkotók iskolatársai.
Az ifjú rendező munkája amúgy minden tekintetben másodlagos és amatőr színvonalú. Történetét láthattuk már számos változatban, valami effélével győzte túl magát Soderbergh és itt van nekünk a jó erős hazai, Sopsits Árpád Videobluesa.
Bődületes zagyva és erőszakolt történetet látunk, amely ráadásul olyasmit ígér, amit eszében sincs – nem is tudna-teljesíteni. A húgocska immáron önálló életébe betör a rég nem látott fivér, élesre töltött kamerával jön, amit le nem tenne se éjjel, se nappal, nem tiszteli a legintimebb szférákat sem. A szinkron felvételeket-házibuli, alvás, szeretkezés, iskolai munka – a változatosság kedvéért retrospektív vetítések szakítják meg, jelenetek a család előtörténetéből. A fáradhatatlan kamera, az egész sztori egy régi, sötét titok körül motoz, valami pikáns incesztus-ügy, de mire eljő a végjáték, a filmtől már nem várunk semmit, és azon sem lepődünk meg, hogy a rejtély nem létezik. Csak a nagy lila köd az alkotó fejében.
Ha mégis van titok, hát az, hogyan került ez a film nemzetközi terjesztésre, és onnét a magyar mozikba.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1388 |
