Benke Attila
First Reformed – amerikai, 2017. Írta és rendezte: Paul Schrader. Szereplők: Ethan Hawke, Amanda Seyfried, Cedric Kyles. Forgalmazó: Universal. 109 perc.
A hitében megrendülő ember lelki vívódását nagy kihívás ábrázolni, a filmtörténet során ez csupán néhányaknak sikerült (Bresson: Egy falusi plébános naplója, Bergman: Úrvacsora, Friedkin: Az ördögűző, Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése, Pawlikowski: Ida, Larraín: A klub). Új-Hollywood író-rendező veteránja, Paul Schrader (Taxisofőr, Kőkemény pornóvilág) tavaly Velencében díjazott legújabb filmjében, A hitehagyottban szubjektív és minimalista formában bontja ki a zsákutcába jutott lelkész drámáját, mely Ethan Hawke játéka mellett Schrader személyes érintettsége miatt emelkedik kicsivel az átlag fölé.
Mint Paul Schrader több interjúban is megvallotta, A hitehagyottat többek között Bresson és Bergman művei inspirálták. Ernst Toller református lelkész hite és hivatása is formálissá válik egy személyes tragédia miatt (fia az iraki háborúban esett el). Toller atya lelki válsága tovább mélyül, mikor egyik híve, a várandós Mary megkéri a lelkészt, hogy beszéljen természetvédelmi aktivista férjével, a környezet megállíthatatlan pusztulását látva öngyilkosságon gondolkodó Michaellel. Toller képtelen az egyház tanításaival meggyőzni a kiégett férjet, így az hamarosan szétlövi saját fejét. Ennek hatására a rejtélyes betegséggel is küzdő Ernst radikális lépésre szánja el magát.
A hitehagyotton túlságosan is erősen érződik az Egy falusi plébános naplója és az Úrvacsora hatása többek között a naplót író Toller atya belső monológjai és lelki küzdelmét szimbolizáló gyomorbetegsége miatt. Schrader művének a Michael-féle aktivizmus és a Toller gyülekezetét támogató modern egyház, az Abundant Life adják egyedi ízét. Schrader kálvinista hite is ellentmondásos. A rendező egyfelől hisz a transzcendentálisban, másfelől elutasítja a zárt gondolkodású dogmatizmust, mely szerinte lehetetlenné teszi a vallási felekezetek érvényesülését a XXI. században. A filmbeli Toller atya is azzal szembesül, hogy az emberek egyre kevésbé fogékonyak a kereszténységre, mely nem képes valódi megoldásokat kínálni aktuális problémákra, például a környezetpusztításra. Ugyanakkor A hitehagyott Michael tragédiáján keresztül felteszi azt a kérdést is, hogy a fanatikus politikai aktivizmusnak több értelme van-e az egyházak elavultnak tartott tanításainál, hiszen a férfi éppen azért lett öngyilkos, mert a tüntetések és közösségi akciók ellenére haszontalannak érezte a küzdelmet. Az arany középutat Michael nyilvánvalóan a bibliai konnotációk miatt Marynek nevezett felesége képviseli, aki egy új életet hord a szíve alatt, és aki a világ borzalmai ellenére is meg akarja szülni gyermekét. A pusztításnak, a politikai erőszaknak és az élet kioltásának nincs, életet adni viszont van értelme a nő szerint.
Toller felettese, Joel, valamint Mary és Michael a három erőcentrum, melyek felé a lelkész orientálódhat a cselekmény során. Néhány jelenetet leszámítva, Toller betegsége ellenére sajnos kiszámítható, melyik irányba mozdul el a férfi. Így bár jól összerakott, komplex film A hitehagyott, kérdéses a létjogosultsága, mert egyfelől Schrader nem tud többet mutatni Bressonnál és Bergmannál, másfelől erősnek ígérkező befejezésében ott lappang az a bizonyos plusz, csak éppen Paul Schrader bátortalan módon, a film ideológiai egységét megbontva enged a hollywoodi happy end csábításának.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13870 |
