Schubert Gusztáv
Mi mindent nem láttunk már a filmvásznon rombadőlni, mióta egy bizonyos Booth fantasztikus filmjében 1911-ben a légi anarchisták levegőbe repítették a londoni Szent Pál székesegyházat? Legutóbb a Fehér Házat söpörték el lézerágyúikkal gonosz földönkívüliek a Függetlenség Napjában. Ha a filmépítészet taglalásába fognék, azt írnám föl mottónak: „építenek, hogy romba dönthessenek”. A „negatív építészet” kedvelői ezúttal a szétrobbanó Holland alagút tűzijátékában gyönyörködhetnek. Klausztrofóbiásoknak viszont nem akkora jutalomjáték az új Stallone katasztrófafilm. Sly, aki épp végszóra érkezik a Manhattant New Jersey-vel összekötő alagúthoz, elképesztő zugolyokba kúszik (vagy épp úszik) be túlélők után kutatva, kiutat keresve. Nem kétséges, hogy végül megtalálja. De az elemekkel – tűzzel, vízzel, leomló födémmel, iszaplavinákkal – nincs annyi gondja, mint a bennrekedt emberekkel, Stallonénak, a szuperhősnek ez alkalommal a gyávasággal, széthúzással, önhitt butasággal kell megküzdenie. Mesébe ez a hőstette illik, s nem az, hogy megmenekül. Nekünk idefenn többnyire nem szokott sikerülni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1385 |
