Kovács Gellért
My
name is Thomas – olasz, 2018. Rendezte és írta: Terence Hill. Kép: Roberta
Allegrini. Zene: Pino Donaggio. Szereplők: Terence Hill (Thomas), Veronica
Bitto (Lucia), Matt Patresi (Max), Francesca Beggio (Maria), Guia Jelo (Zia).
Gyártó: Paloma Productions / Vivi Film. Forgalmazó: Romis. Feliratos. 96 perc.
Kevés
olyan európai filmszínész van, aki annyira bízhat a magyarok szeretetében, mint
a jövőre 80 éves Mario Girotti, vagyis Terence Hill, aki legendás pofonosztó
párja, Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli emlékének ajánlva újra mozifilmet
forgatott – 1997 óta az elsőt. A nyitányban, amelyben Thomas motorjával
vándorlásra indul a spanyol sivatag felé, olybá tűnik, Hill összegezni készül:
már a felpakolásnál előkerül számos olyan kellék, amely összefonódott a
Spencer-Hill páros milliók által imádott életművével (sőt, Hill néhány önálló
sikerére is erős utalást kapunk), sőt az úticél is igen direkt célzás a duó
korai produkcióira, hiszen a legtöbb spagetti western arrafelé forgott annak
idején.
Ám a Nevem: Thomas sajnos nem akar
könnyed-könnyes humoros, szenior modorban verekedős búcsúmozi lenni – igazából
bunyót is csak nyomokban tartalmaz. Sokkal inkább valamiféle coelhos mélységű,
nehézkes tépelődés az élet értelméről, zavarba ejtően szentimentális vallási
jelenésekkel túlpingálva. Így hősünk hiába találkozik egy nehéz sorsú fiatal
tolvajlánnyal, Luciával – aki egyébként tökéletesen beleillene egy szokványosan
kedves Hill-limonádéba is –, ahogy lomhán, lényegi történés nélkül, szenvelegve
halad a befejezés felé a film, úgy lesz mind nyilvánvalóbb, hogy őt is
valamiféle biblikus szimbólumnak szánja a rendező. Persze mindez természetesen
nem árthat Terence Hill imidzsének – és ez cseppet sem ironikus megjegyzés. Egy
ilyen, nyilvánvalóan jó szándékú, ám nagyon rossz film (hattyúdal?) minden
bizonnyal képtelen ártani.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13847 |
